AZ ÉLET ÉRTELME...
Az életnek addig van értelme, amíg az ember
szeretetet tud adni – és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet
elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mit önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor – mint kezdeményezők – az erő
pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid
öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont , amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában
valaki hangtalanul hozzánk simul és rongyos kis tarisznyájából
szeretet-morzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság
szerepéből és zavartan szembesülünk az új helyzettel: Nem tündökölhetünk
egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most
minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen !
– zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan,
megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a
rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók
türelmetlenkednek.
De a valaki nem tágít.
Csak áll, ás már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretet-morzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretete nem elsősorban nekünk szól. Az
életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben
az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében.
(Simon András)
Kommentáld!