Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
S máris hozzáférhetsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel.
Szeretettel várunk.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
A BÉKE SZIGETE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Elisabeth Seiler életrajzát itt elolvashatod.
Egy történet a könyvből
A KÍGYÓ
Útra keltem egy napon, hogy egy külső állomást meglátogassak. De mi lesz velünk a
keskeny ösvényen? Gyaloghintóval mentem, s olyan kedvem lett volna néha kiszállni és az
út egy részét gyalog megtenni. Az ösvény viszont olyan szűk volt, hogy ugyancsak
ügyelnem kellett, bele ne essek jobbra a rizsföldekbe, vagy fenn ne akadjak baloldalon a
bozótban. Egy-egy útszakasz meg egészen sziklás volt.
Hirtelen csodaszép mező tárult elénk. Minden nehézség nélkül haladhattunk rajta, nem
kellett félnem, hogy valamibe belepottyanok. Odaszóltam a kuliknak:
Pihenjetek egy kicsit, s majd jöjjetek utánam az üres hordszékkel. Előre megyek egy
darabon.
Kétszer se kellett mondanom. Rögtön letelepedtek és örültek javaslatomnak. Otthagytam
őket, és vidáman elindultam. A táj körülöttem oly gyönyörű volt, hogy nem tudtam betelni
vele. Kína hegyvidéke csodálatos látvány a váltakozó erdőkkel, lankákkal és
hegycsúcsokkal. Úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadult. Ámultam és
énekeltem és ujjongtam, mint egy gyermek, aki apja kezét fogva kóborol a csodálatos
természetben. Amennyire visszaemlékszem, aligha láttam ilyen elragadó vidéket sok-sok
utazásom alatt.
Egyszer csak megzörrent valami a fűben. Fogalmam sem volt, miféle állat
nyugalmát zavarhattam meg közeledésemmel. Hiszen az erdőben medvék is tanyáztak, a
mezőn is sokféle kisebb-nagyobb állat élt. Ugyan mi lehet? Alig hittem a szememnek,
mikor nem is olyan messze tőlem egy óriáskígyót pillantottam meg. Iszonyú vastag volt
és borzasztóan hosszú! Összetekeredve feküdt, s a számtalan gyűrűből feje lassan
felemelkedett. Nyilván napozás közben zavartam meg. Annyit mindenesetre tudtam, hogy
nem szabad egyszerűen elfutnom. De hova is menekülhettem volna a rémisztő gyilkos elől
ebben a végtelen pusztában? Eszembe jutott, hogy a legjobb magatartás, ha a támadó
állatnak mereven a szemébe néznek. Megcéloztam hát a szörnyeteg kidülledt szemét, s egy
pillanatra se vettem le róla a tekintetem. Közben megpróbáltam, amennyire lehetett,
továbbhaladni, s a kígyótól minél jobban eltávolodni. Az útra szerencsére nem kellett
vigyáznom, különben nem jutottam volna túl messzire. Minél távolabb értem, a kígyó
annál feljebb emelkedett. Feje már emeletnyi magasságban volt a talaj fölött.
Felmértem, hogy ha most, a kígyók szokása szerint, hirtelen elvágódna ebbe az irányba,
egy szempillantás alatt körültekerhetne és összeroppanthatna. Már magasabbra ágaskodott,
mint amekkora a köztünk levő távolság volt. Félelmem és iszonyatos szorongásom nőttön-
nőtt. Az Úrhoz kiáltottam irgalomért és segítségért. Semmi kiutat nem láttam. Teljesen
egyedül voltam. Senki nem volt, aki segíthetett volna. Bár részben még örültem is a kulik
távollétének. Kiáltozásukkal a kígyót még jobban felingerelték volna. De mégsem voltam
egyedül. Tudtam és éreztem, hogy Jézus velem van, ha úgy tűnt is, mintha a
kikerülhetetlen halállal kellene szembenéznem. Szorongó szívvel fohászkodtam az Úrhoz:
"Úr Jézus, tudom, hogy nem azért küldtél Kínába, hogy egy kígyó zsákmányaként
nyomorultul elpusztuljak. Kérlek, segíts, ments meg! Hiszen tudod, Te vagy ittlétem
egyetlen célja."
Elképzelni sem tudom, honnan vette a kígyó az erőt, hogy ilyen magasra emelkedjék, mert
láttam, hogy a földön már nem sok gyűrű van. S ekkor iszonyodva vettem észre, hogy az
állat feje lassan közeledik hozzám. Bármennyire távolodtam, egyre közelebb jött.
Hihetetlen, hogy volt erre képes anélkül, hogy lezuhant volna. Feje már oly közel volt,
hogy világosan kivehettem lázasan remegő nyelvét. Szeme egyre nagyobb és tüzesebb,
egészen iszonyatos lett. A rémülettől megmeredve megálltam, és többé nem tudtam, mit
tegyek. Mást nem tehettem, szívemben Istenhez kiáltottam.
Most a kígyón olyasmit láttam, amit már egy macskánál megfigyeltem. Mielőtt a macska
zsákmányára ugrott, egész testében reszketni kezdett. S most a kígyó is elkezdett reszketni.
Ijesztő volt és ördögi. Feje már ott volt az enyém közelében, úgyhogy mindent láttam rajta
az utolsó vonásig.
Mi lesz most? Nincs számomra menekvés! Utolsó pillanatban Jézus szava villant át az
agyamon: "Az én nevemben ... kígyókat űznek el." (Mk 16:17-18 Német ford.) Maradék
erőmet összeszedve rákiáltottam a kígyóra, amilyen hangosan csak bírtam: "Jézus
Krisztus Nevében takarodj innen!"
Alig hagyta el ajkamat a kiáltás, a hatalmas szörnyeteg felágaskodott és hanyatt vágta
magát. A föld valósággal megremegett, amint teljes súlyával lezuhant. Aztán
villámgyorsan eltűnt a fűben. Sosem gondoltam volna, hogy a kígyók ilyen gyorsan tudnak
"futni". Most jöttem csak rá, hogy valóban nem lettem volna képes elmenekülni előle. Úgy
elillant, mint akit halálra üldöznek. Kinek a műve lehetett ez? "Az én Nevemben
kígyókat űznek el" mondta az Úr. Hogy milyen nagy lett Jézus Neve ebben a pillanatban,
azt nem tudom elmondani. Név, amely előtt Ördög, Pokol és világ megremeg! Alig tudtam
magamhoz térni. Úgy álltam ott, mint aki megbénult. Lábam mintha ólomból lett volna.
Még mindig éreztem az irtózatos zuhanás utáni valóságos földrengést. Jó ideig
mozdulatlan voltam, aztán elkezdtem teljes szívből dicsérni és magasztalni csodálatos
Uramat.
Dermedtségem lassan engedett, úgyhogy megindultam ismét a réten át és újra énekelni
kezdtem. Akkor értek utol a kulik. Az egész eseményből semmit nem vettek észre, én
pedig nem mondtam el, mert bizonyára nagyon megijedtek volna. Valaki ugyanis azt
mondta, hogy a kígyók ritkán járnak egyedül; a párjuk mindig ott lapul a közelben. No, én
szerencsére nem láttam a másodikat. Ez az élmény különleges imameghallgatás volt
számomra. Mert hányszor könyörögtem:
"Drága Megváltóm, úgy szeretném sokkal jobban
megtapasztalni a Te Neved erejét; missziói szolgálatomban ez olyan fontos lenne! Oly sok
mindent tapasztaltam már, de kérlek, mutass még többet!"
Hát ilyen fajta
imameghallgatással mindenesetre nem számoltam. Egyetlen rablótámadás nem volt olyan
borzasztó, mint ez a kígyótámadás. De Jézus Neve megmentett. Hála, dicséret és
magasztalás áradt belőlem. Mintha életemet újonnan ajándékba kaptam volna. Tudtam én
azt, hogy Isten nem dob oda áldozatul az óriáskígyóknak, de a dolog átélése valami
egészen más, mint a róla való puszta beszéd.
Ettől a naptól kezdve Jézus Neve nagyobb volt nekem, mint valaha.
Az Ő Nevére minden ellenséges hatalomnak menekülnie kell.
Ő a golgotai Győztes.
"Megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annak
okáért az Isten is felmagasztalta Őt és ajándékozott neki oly Nevet, amely minden név
fölött való; hogy a Jézus Nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére."
(Fil 2:8-11)
Jézus Krisztus a golgotai Győztes.
Dicsőség és hála az Úré!
|
|
Gulybán Barnabásné 1 hete új blogbejegyzést írt: Karácsonyi pénzeső!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!