Szia Kedves Magdi

Én is így gondolom, minél több , menhálisan, pszihésen egészséges gondokodni érzeni tudó embert , boldogabb élet reményében. Valóban , ahogy mondod, egyszerű érzésekre.. melyek nem mesterkéltek, hanem szívből jönnek.

Előzmény

Válasz

Nos, mielőtt nagyon belemélyednénk a politikába, az érzelmeim kimutatásáról én úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos.
Mármint az, hogy ha megnevettet valami, vagy valaki igenis kifejezem az
örömömet.
Ha hálás vagyok és szívem szeretettel van tele, vagy együtt érzek valakivel, akkor megölelem, vagy megsimogatom.
Ha bánat ér, vagy meghatódok valamin, sírok. Én úgy gondolom, hogy akkor
vagyok őszinte, ha ezt megteszem.
Nagyon rossz lehet annak az embernek, aki mindezeket az érzéseket magában tartja és nem engedi felszínre törni.
Persze én azt is megértem, hogy különbözőek vagyunk. Vannak, akik könnyen megnyílnak mások előtt és vannak, akik eltitkolják érzéseiket, véleményüket.
Ennek ellenére én mégis úgy gondolom, hogy ami ki akar jönni, az csak had jöjjön. A kockázatot vállalni kell és amúgy sem az embereknek akarunk megfelelni és tetszeni, hanem Istennek.
Isten pedig a szíveinket vizsgálja és látja az őszinteséget, fogja a kezünket, velünk van és, ha csak egy embernek hasznára válik a nyíltságunk, őszinteségünk, és engedi, hogy segítsünk, már megérte.

Válasz

Még valami! Nyugati Őrület! Hogy mindenki sztárrá akar válni, s amikor felmegy a színpadra akkor utána nem tud onnan lejönni, még akkor sem ha kutyaütő.
Annyira rossz. Nos tessék tudomásul venni hogy ha valakinek hangja van de tehetsége nulla, az soha nem lesz jó előadó. Az ordítani fog mint az Amerikai énekesek, tisztelet a régebbi nagyoknak..... Felhábórító hogy kiknek nem tapsol ma a tömeg.Nálunk még csak Istenes, de itt is egyre jobban hígul fel mint a leves. Pörköltet vagy libacombot akkor lehet enni, ha vissza mész 30 évet. Gáz! Vajon miért!?Nos szerintem azért mert az értékrend felborult. Előtérbe került az anyagi, és a szellemi szépen elsorvadt. Ugyan mit keres kultúrpolitikájával egy nagyon fiatal állam ott ahol a kultúra több ezer évre tekint vissza? Az csak felhiguláshoz és elsekélyesedéshez vezethet. Miért kellene azokat a gyökereket kitépni ami több méter mélyen van a Földben, hogy a helyére olyat akarjanak ültetni aminek gyökere sincsen?Tessék ezen elgondolkodni! És még valami! A problémát nagyon magasról kell látni, ahhoz hogy belátható legyen!

Előzmény

Válasz

Kedves Judit!

Annyi mindent írtál egy szuszra, hogy győzzem kigobózni. Nos ha valakinek pszichológusra van szüksége, az a kormány. Mert akik dagadt pénztárcával alkotnak jogot, azok csak hibás törvényeket alkothatnak.
Tessék minimálbérrel jogot alkotni! Hányan tanulnak majd akkor jogásznak?
Ebben az országban mindenki aki nagyra vágyik az vagy jogász lesz, vagy közgazdász. Innentől kezdve nincs miről beszélgetni. Az állam leszakadt a társadalomról. Innentől lehet mindenkit tanítani, főleg arra hogy hogyan ne váljon lelki nyomorékká!Egyenlőre nem pszichológusra van szükségem hanem azokra akik végre jövő képet írnak , értelmesen, színdarabokat, verseket, énekelnek, táncolnak, és azt a társadalom tagjainak előadják, hogy irányt mutassanak nekik, hogy leszakadva a nagy kézről hogyan lehet mégis felszínen maradni. A kultúra amióta világ a világ, mindig nagyobb mértékben formálta az emberiség szellemiségét mint a honatyák. Így rajtunk múlik hogy a csemetéink mennyire fogják kiszolgálni vagy ledobni a szellemi nyomorúságot ami ma mindenkit fojtogat. A szülő nem tud tanítani, mert maga is tanításra szorul, az iskola pedig örül ha végig ér a lexikális tananyagon. De valamit muszáj tenni!
Pusz!
Évi!

Előzmény

Válasz

Régen nem volt ez így. Az történt az évtizedek során, hogy k alakult egy nagyon hibás trend, amely szinte észrevétlenül, de belopódzott az életünkbe. Mégpegig az, hogy valamilyen irányzat által felvettünk, felvetettek velünk egy un " kemény, keménykedő " magatartást , amely tényleg úgy tűnik az.. pedig nem az. Ez szinte mindenben megnyilvánul és sajnos mindkét nemre vonatkozva. Érdekes azonban az ilyen beállítottságú emberek gyermekei a legneveletlenebbek. Akikkel jóformán alig fogalkoznak.
Nem szeretnek, sőt elutasítják még barátok családtagok között is az őszinte megnyilvánulást amely ebben az esetben nem az idő függvénye. A társadalmi gondok , problémák elburjánzása alakította egyrészt az embereket ilyenné, másrész a család jelentősége nagy mértékben csökkent. A család szerepe is egészen mást " takar " . A teljesen egészésges érzelmeknek , őszinte megnyilvánulásoknak valahogy űgy tünik nincs szükség, nics helye a mai világban, mi több ledegradálják. Azért, hogy , és mert az embereknek a védekező mechanizmusa ezt diktálja. Ez valóban ideig óráig beválik.... de nem hosszú távon. Az elfojtottság más formában jelentkezik, amellyel viszont értetlenül állunk szemben.
Az emberek féltenek manapság mindent amit a legegyszerűbb kifejezéssel élve " megszereztek " vagy amit tudás , tanulás által elsajátítottak, teljes mértékben " magánügyként " kezelik.
A természetes öröm , amely minden apróságban , emberi tevékenységben, ott rejlik.. valahogy nem való fontosnak, mondván... és gyakran hasonlókat lehet hallani ".. nincs erre idő, és nem értem mit mondassz.. " , " én valahogy nem így vagyok ezzel... ", " hát azért ezt te nem mondod komolyan ?", " én nem engedhetem meg magamnak , hogy..... " , " engem ez nem érdekel " ( pedig dehogy nem érdekli... )
stb.
És mit nem engedhetnek meg maguknak... ?? Akik mérhetetlen fontosságúaknak tartják magukat, vagy amit csinálnak, amelyben nincs helye az érzéseknek. Őket tényeleg minden bizonnyal alig. és egyre ritkábban lehet látni sírni.. meghatódni, sőt kerülik is mindezt. De a nevetés , mint olyan is elkerüli őket. Pedig ezek az emberi (és most csak erről legyen szó..), érzések reakciói, ellenreakciói... ezek sokkal jobban felszabadítanak sok minden alól, jobban mint bármilyen hormon készítmény, amely igencsak káros sok más egyébre. És semmit , de semmit nem kárpotól. Nos hát igen... ezeknek a forrását kellene megtalálni. Mert ez talán a lényeg. Na de hol vannak, és miként lehet hozzájutni ?
Nehéz másoknak tanácsolni..sok mindent , mert tényleg sok minden el is marad a napok óráiban , annak hajszolásában.
De én opotimista vagyok, mert sok nagyon jó példát lehet látni, hallani, amelyek javítani képesek másokon, másoknak. Helyre tenni azt , amit mások, vagy más által " elromlott ".
Az érzelmeknek a kifejezése pedig a magyar nyelv által hihetetlen könnyű, köztudott, nincs is talán ilyen nyelv amelynek ennyire változatos, mégis egyszerű. És ez az amit kezdünk elfelejteni, néha meg túlzottan törekszünk is arra, hogy még véletlenül sem legyen az hatással mások érzéseire. Ezért a mindennapi kommunkáció, beszélgetés, minden lehetséges formája beszükült. Ennek az lehet a veszélye , kevésbé jegyezzük meg, amit hallluttunk, láttunk stb.
Sajnos az emberek többsége átélte már a megalázottság érzését , amelyet mások okoztak, ha pl kitörő örömüket látták, vagy sírni, zokogni látták. Ezektől az érzésektől egyre inkább félnek az emberek, nyilván azért ,mert az élet minősége romlott, a célokat nehéz elérni.. márpdig az érzések engedése valóban nem a fizikai erőlétünket , hanem a lelket veszi igénybe.
Na és akkor mi van ?? Ha nem szégyen a fizikai munka, akkor mitől szégyen a lelki megpróbáltatás, annak hatása amelyet egészen biztos túlélünk.
Ezek miatt, az emberek nagy többsége elhárítják maguktól nem, és ebből adódódan felvesznek egy rájuk egyáltalán nem jellemző " viselkedés formát " .
Ezt lehet mások jobban könnyebben megértenek, mert nem kell esetleg átélniük, csak az illető nem érti meg önmagát.
Viszont az orvosa a pszichológusa megnyugtatja majd.. amelyre egybéként nem lett volna szüksége.

Válasz

Az én barátaim azok, akik megértik azt hogy miért nem tudok megszólalni.
Akik azt várja hogy mondjam a semmit, az nem lehet a barátom. De ha a valamit meg ha nem akarja meghallani, akkor megint nem lehet a barátom.
Így a legkedvesebb barátaim akik együtt gondolják velem a gondolataimat, és ugyan azon fakadnak könnyre amin én. Akiknek ugyan úgy fáj az Embertelenség mint nekem, és akik ugyan úgy harcolnak a nihilizmus ellen mint én. De azok megint csak hallgatnak, mert nem akarják mondani a semmit csak megsúgni a fülemnek a valamit! Ők az én igaz Barátaim!

Válasz