AZ IGAZI SZÉPSÉG FORRÁSA...
Egy
nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság
körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet
kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira
megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette.
Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A
következők álltak levelében:
"Az utcánk végén lakik
egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a
világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek
neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam
szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a következőképpen fejezte be
levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha
majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép
feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet.
A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
- Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. -
Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük
a mi termékeinkre."
Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség -
belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.
Kommentáld!