I
Egyszer történt
egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget
partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse
meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami
megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy
kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit
ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt!
Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött
teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire
beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is
oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat?
Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól
éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned
tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy
kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra
megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek
érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív
történésre van egy pozitív válasza!
(ismeretlen szerző)
Kommentáld!