Évekkel
ezelőtt , amikor még nem volt hűtőszekrény, az emberek jégházakat
használtak, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ezeknek a
kis építményeknek vastag falai voltak, nem volt rajta ablak, csak
egy jól záródó ajtó.
Télen amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki, és
odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg
fűrészport, és így az kitartott majdnem nyárig.
Egyik
nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a jégházban, miközben ott
dolgozott. Áttúrta az egész fűrészport, szorgalmasan keresgélt , de az
óra csak nem lett meg.
Egy kisfiú aki hallotta, hogy elveszett az óra, belopakodottaz
ebédszünetben a jégházba. Nemsokára megjelent az órával együtt. A
csodálkozó kérdésre, hogy miként sikerült megtalálnia az órát, ezt
felelte:
- Jól becsuktam az ajtót, lefeküdtem a fürészporba, teljesen csendben voltam, és
meghallottam az óra ketyegését."
Gyakran
nem halljuk tisztán Isten hangját. El vagyunk foglalva azzal, hogy
buzgón, sőt néha kétségbeesetten keressük az Ő akaratát. Elcsüggedünk és
türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt
is feltételezzük, hogy Isten nem törődik velünk. De ha szeretnénk
meghallani a hangját, nem csak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is
kell csendesednünk előtte. Atyánk azt mondjagyermekeinek:
"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten"(Zsolt 46,11)
Ott, az Ő áldott jelenlétében meg fogjuk hallani halk hangját:
"Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" (Ézsaiás 30,21)
Kommentáld!