„Szeresd felebarátodat!” (Márk 12:31)
Van két dolog, amit soha nem lenne szabad megtennünk. Először:
ne számítsunk arra, hogy teljesen otthon tudjuk érezni magunkat ezen a
világon, hiszen mi mennyei állampolgárok vagyunk (ld. Filippi 3:20)!
Másodszor: ne járjunk annyira a fellegekben, hogy a földön semmi
hasznunkat ne vegyék! Jézus azt tanítja nekünk a „só és világosság”
alapelveiben, hogy legyünk jó hatással másokra, és mutassuk meg nekik
Isten világosságát. Ez azt jelenti, hogy felvállaljuk, hogy jobban
végezzük a dolgunkat otthon, a munkahelyünkön és minden ügyünkben. Ha
csak a gyülekezetedben lévő emberek felé mutatsz őszinte törődést, akkor
a sód nem ízesít, és a fényed nem űzi el a sötétséget. Krisztus
„Szeresd felebarátodat!” parancsa magában foglalja a nem túl barátságos
embereket is! Márpedig csak akkor tudsz szeretni másokat, ha értékesnek
tekinted az életüket!
„Na de ezt hogy csináljam?” – kérdezed. Íme,
négy javaslat. Először is, próbáld meg valóban értékelni őket! Ehhez
arra van szükség, hogy higgy bennük, mielőtt ők hinnének benned,
szolgálj feléjük, mielőtt ők szolgálnának feléd, szeresd őket, mielőtt
ők szeretnének téged, és adj nekik anélkül, hogy ezért viszonzást
várnál. Másodszor: tedd magad értékesebbé! Nem adhatod másnak, ami neked
sincs, ezért meg kell azt szerezned, és növekedned kell annak
érdekében, hogy adni tudj, és utat tudj mutatni. Harmadszor: tudd meg,
hogy ők mit tartanak értéknek. Mi történik akkor, ha csak a saját
dolgaid foglalkoztatnak? Nagyon keveset fogsz tudni a körülötted élő
emberekről. Legyen számodra fontos az, ami nekik fontos! Kérd, hogy
mondják el a történetüket! Ismerd meg, mik a reményeik és álmaik! Legyen
része a küldetésednek az, hogy ők sikereket érjenek el! Végül: azokat a
dolgokat tedd, amelyek Isten szemében értékesek! Amikor az életed véget
ér, mid marad meg mindabból, amiért éltél? Végül a földön minden porrá
lesz. Olyan dolgokra add oda magad tehát, amelyek tovább
tartanak egy emberéletnél!
Kommentáld!