"NE ÖRÜLJ ÉN ELLENSÉGEM!
ELESTEM UGYAN, DE FELKELEK,
MERT HA MÉG SÖTÉTSÉGBEN ÜLNÉK IS, AZ ÚR AZ ÉN
VILÁGOSSÁGOM!" MIKEÁS:7:8
Az elnyomott, legyőzött ember érzéseit fejezi ki ez az
Ige. Ellenségünk egy időre kiolthatja világosságunkat, de az Úrban akkor
is biztos reménységünk van. Ha Benne bízunk és megmaradunk az egyenes
úton, rövidesen vége lesz a levertség és sötétség korszakának. Az
ellenség támadása nem tart sokáig. Az Úr csakhamar jajgatásra
változtatja kárörömét, a mi sóhajtozásunkat pedig örvendező énekké.
Ha a lelkek nagy ellensége egy időre mégis fölénk kerekedne,
ahogyan már diadalmaskodott nálunk különbeken is, bátorodjék fel a
szívünk, mert nemsokára eljön számunkra is a győzelem. Fel fogunk kelni
elestünkből, mert olyan Istenünk van, aki nem esett el soha, és Ő emel
fel minket. Nem maradunk a sötétben, noha most az vesz körül bennünket,
hiszen Urunk a világosság forrása, és csakhamar örvendező, fényes napot
virraszt ránk. Ne essünk kétségbe, még csak ne is kételkedjünk! Egyet
fordul a kerék, és aki a legmélyebben volt, az a tetőn lesz. Jaj
azoknak, akik most nevetnek, mert gyászolnak és sírnak majd, amikor az
örök megvetés éri majd őket mostani dicsekvésükért De áldottak, akik itt
szomorkodnak és sírnak, mert nekik viszont isteni vigasztalásban lesz
részük.
Kommentáld!