Tatiosz: Az Ezüstszál Tanítása
Bizonyára hallottál már arról, hogy a szívek összetartoznak.
Ha nem így volna, nem kutatnál szakadatlanul a másik szív után. Folyvást keresed, miként ő is téged.
Tudod,
hogy létezik, földre érkezésed pillanatában, sőt annál előbb is
tudomásod volt róla. Ugyanolyan ártatlan, mint te, s nélküled ugyanolyan
védtelen, amilyen te vagy nélküle.
Amikor megszülettél, az
Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet. Font hozzá egy ezüstszálat is.
Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez
kapcsolta, végül összekötötte őket. A két kicsi szívből egy nagy szív
lett. Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat
el soha.
A Szeretet Palotájában az emberi szívek azonban gyakran
összetörnek. Ám miután a nagy szív ismét két kicsi szívre hullik szét,
akkor is összetartoznak, mert találkozásuk szent találkozás.
A kicsi magányos szívek olyanok, mint a születő csillagok: pislákoló fényükkel még nem tudnak ragyogni.
Te
tündökölni jöttél. A szeretet tudása mellett magaddal hoztad a
csillagidőt. Te akartad úgy, hogy a Szeretet Palotájában is a csillagidő
törvényei szerint élj.
Ragyogni jöttél, bár tudtad, a csillagszikrák sugárzása csupán egyetlen pillanatig tart: az egyik fény átadja helyét a másik fénynek.
Kapcsolódó hírek:
Ír ÁLDÁS!
BARÁTAIMNAK
Üzenetem Hozzád!
Szeretetről