Az angyalok köztünk járnak
29 szept 2009
Szerző: gyongyhalasz
itt: Bizonyságok
Én találkoztam eggyel nem rég…
Gyöngyinek hívták, ha jól emlékszem, és egy kedves néni képében küldte
el hozzám Isten. Amikor először találkoztam vele, még volt remény –
legalábbis azt hittem, van remény. Beszélgettünk, meg akart ismerni,
hogy tudjon vele beszélgetni rólam. Aztán, ahogy fogyott a remény, ő nem
hitegetett, hanem őszinte volt, de tapintatos. Aztán amikor mondtam,
hogy hiszek Istenben, ő is megnyílt és beszélgettünk Istenről,
önmagáról, a folytatásról, róla… Amikor bementem, ott volt, mindig erős
volt, mindig támasz volt. Tőle tudtam meg, mi történt aznap, mi fog
történni holnap és mivel ápolónő volt, mindig őszintén elmondta, mire
számíthatok holnapután. Soha nem hitegetett, de mindig tartotta bennem a
lelket. Aztán, amikor vége lett, szerettem volna beszélni vele, hogy mi
történt, de addigra ő hazament. Nem tudom, hogy hívják, hol lakik.
Eltűnt, mintha nem is lett volna ott soha, vagy mintha csak azért lett
volna ott, hogy nekem erőt adjon. Eltűnt… haza ment…
Talán nem angyal volt, hanem ember… Egy éppen a Földön a sokadik
vizsgáját tévő ember. Vizsgázott Isten- és emberszeretetből, empátiából,
érzékenységből, odafigyelésből, szeretetből… Nálam jelesre, és hiszem,
hogy Istennél is, csillagos ötösre…
Kommentáld!