„Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.” (Zsoltárok 142:6)
Vannak, akiket a nehéz idők energiával töltenek fel, másokat
lebénítanak. Nézd meg Dávidot! Amihez hozzáért, arannyá változott:
Sámuel királlyá kente, legyőzte Góliátot, Saul udvari zenészévé és
harcosává fogadta, a sereg szerette őt, és dalt írtak róla. Aztán az
élete darabokra hullott: elvesztette az állását, a házassága tönkrement,
idős pártfogója, Sámuel meghalt, a legjobb barátja, Jonatán nem
segíthetett rajta, Saul katonái vadásztak rá, végül egy barlangban
kellett bujkálnia. Mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor
ilyen barlangban kell időznünk! Ez az a hely, ahová akkor jutsz, amikor
már nincs semmilyen földi segítséged. Ez az a hely, ahol olyan fontos
dolgokat tanulhatsz meg magadról, amiket sehol máshol nem tudnál
megtanulni. Ez az a hely, ahol Isten legjobban el tudja végezni
munkáját, hogy Krisztushoz hasonlóvá formáljon. Ez az a hely, ahol
legrosszabb fogyatékosságaid felszínre kerülnek és megmutatják, hogy
magadtól semmire sem vagy képes. Itt küldi azonban Isten az Ő erejét,
hogy erőtlenségünkben érjen célhoz. Amikor Dávid így imádkozott: „Te
vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén”, még nem tudhatta,
hogy a jövőben korona vár-e rá, vagy meghal a bujdosásában. Csak annyit
tudott, hogy ez a barlang, ahol épp most van, valószínűleg a legtöbb,
amire számíthat. Amikor olyan helyzetben vagy, amit nem tudsz
helyrehozni, sem megváltoztatni, még csak kimenekülni sem tudsz belőle,
bízz Istenben! Bízz Istenben! Bízz Istenben! Amíg a biztonságérzeted
egyedül a saját sikeredben gyökerezik, mindig törékeny lesz. De ha
tudod, hogy Isten veled van, még ha te mélyponton is vagy, meg tudsz
birkózni a barlanggal, és megerősödve fogsz kijönni belőle!
Kommentáld!