Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a
nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza:
az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik
viszont összemorzsolja szívünket.
Én
is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is
- ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák
fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy
ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az
összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet
számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány
másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok
félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk
némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan
gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a
világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül
bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje:
„ha nincs kenyér keresünk!” Igen, mi keresztények a mi Urunktól
Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót
nyitnak nektek”, „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok”...
Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és
mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem
statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy
dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk
szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel,
reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték
nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???
Egy
kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát
teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy
nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment
Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit
gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más
országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem.
Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem
lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden
hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják,
hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz"
világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről
beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével
magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond
egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a
fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég
volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál
értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan
dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból
örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje
van!!
Használt a gyógymód - a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.
Igen,
folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani,
munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó
pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink,
fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek
sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen
mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a
Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval
átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk.
Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa,
megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért
sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból,
városainkból??
A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még
akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így
van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet
beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe
zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz
mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés
alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a
macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott,
morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem
is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen
ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak
a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik
teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet,
hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak
kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették
és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben
fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban
előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed.
Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl,
pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért
lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz
mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által
szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig
vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk,
hanem bízzunk benne!!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt!
Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a
téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes,
a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született
a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga
gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben
is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni,
akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz
lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször
felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a
népünket is.
Csaba testvér
Csíkszereda, 2012. október 16.
Magyar Kurír
Kommentáld!