A BÉKE SZIGETE

A BÉKE SZIGETE hírei

BÖJTE CSABA GONDOLATAI A MEGMARADÁSRÓL

12 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Csaba testvértől sokan kérdezgetik, hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a véleménye. Levelében megfogalmazza: az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a félelem, a pánik viszont összemorzsolja szívünket.

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: „ha nincs kenyér keresünk!” Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”, „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok”... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!!
Használt a gyógymód - a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba testvér
Csíkszereda, 2012. október 16.

Magyar Kurír

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Csizmadia Éva üzente 12 éve

Drága Magdika!

Léteznek olyan elmaradott települések, ahol még a lehetőség is csak egy halvány fogalom ahhoz hogy mi az amit muszáj lenne tenni.
Az ilyen településeken még a felnőtteket is kötelező oktatásra kellene
járatni, hogy belátást tanuljanak. Aki nem látja be hogy azért kell tanulnia hogy kötelesség tudat ébredjen benne, az a gyermekét is nihilizmusra ítéli.
A gyökereket kellene ezeken a településeken tanítani. Arra hogy ne sodródni akarjanak ezek az emberek, hanem gyökeret növeszteni.
Ölellek szeretettel!
Évi!

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Értem mire gondolsz Évike. Teljesen igaz, amit fejtegetsz.
Valahogy fel kellene rázni az embereket, hogy (finoman kifejezve) ne belenyugvóak legyenek,
hanem hajlandóak legyenek tenni is valamit, illetve akarjanak felemelkedni,
és kapják is meg ezek az emberek ennek a lehetőségét.

Előzmény

Válasz

Csizmadia Éva üzente 12 éve

Drága Magdika!

A gondok abból származnak hogy Magyarországon , de más országokban is létezik egy olyan rétege az Embereknek akik egyáltalán nem tesznek azért hogy jobb életük legyen ,csak elvárják ezt. Ők azok akiknek a szellemi értelmi színvonala nagyon alacsony. Ők azok akik kiszorulnak a társadalom perifériájára, mert nincs meg bennük a szándék sem hogy az életüket munkálják. Ha erre megoldás születne, akkor a szellemi nyomorúság terhét nem növesztené hanem csökkentené az ország. De ehhez megint kultúrpolitika kell. Oktatás, értem alatta az összes ágát a kultúrának,ha nem valósul meg, akkor a szellemi harcban a nihilizmus győzhet. Ennek beláthatatlan következményei lehetnének! S mivel a perifériára szorultak száma egyre jobban nő, a kultúrpolitika reformja elkerülhetetlen. Aki értelmes, az fog dolgozni. Aki nihil, az nem. És nagyon gyorsan le lehet csúszni. Az állam felelőssége sokkal nagyobb mint azt Ő hiszi. A gazdaságpolitika sem azokat az érdekeket képviseli ami gazdagabbá tehetné az országot. A külfödi tőke csak mézesmadzag. Itthon a meglévő erőforrásokból kell mindet újragondolni.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Sajnos ebben a világban ez így van, hogy látom, hogy emberek
erőn felül vállalnak munkát családjuktól távol más országokban, hogy
az alapvető dolgokat, netán egy tágasabb házat, vagy egy autót biztosítani tudjanak családjuk számára.
De ha itthon dolgoznak akkor is ugyanez a helyzet. A szülőket gyakran a gyermekek csak fényképről ismerik.
Ez a jobbik eset? Mert olyan is van, hogy nincs munkájuk. Most azt nem firtatom, hogy kinek miért nincs. Ennek sajnos több oka lehet.
Valóban gondolkodásbeli változásra, Évi szavaival élve szellemi felemelkedésre lenne szükség, mert Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne, mert a bizakodásnak teremtő ereje van és Isten kegyelméből mindég kapunk annyi áldást, amennyire épp szükségünk van.

Válasz

Csizmadia Éva üzente 12 éve

Nagyon szép gondolatok. Nos a meglátásom az, hogy ahol az Emberek természetes életet élhetnek, ott nincs félelem. A félelem mindig ott keletkezik
ahol a környezet nincs belátással az egyes Emberre. Ezért szoktam azt mondani hogy ha valahol már nagyon elhatalmasodik a maximalizmus, ott jön a követelmény és az embertelenség. Nos tudomásul kell vennünk hogy a világunk ilyen is meg olyan is. A szellemi felemelkedés mindig azok birtokában van akik nem Embernek akarnak megfelelni, hanem a lelkiismeretüknek. Embernek kell maradni az Embertelenségben. S aki így tesz az számíthat arra hogy amit kér, valóban megadatik.
Isten a szerelmes Isten. Nem bosszúálló, s oda igyekszik mindig eljutni ahol megkapja azt a szeretetet amire Jézus mindig hivatkozott! Mert azt mondta:
"Szeressétek a Ti Isteneteket szívetekből, lelketekből......"
Böjte Csaba rávilágított egy nagyon fontos dologra.Arra hogy erőlködés nélkül is minden ugyan úgy felépül, mint ha nem erőlködsz. Amit kapsz, az nem az erőlködés gyümölcse, hanem Isten kegyelme. Az Emberek ezt nem értik. Azt mondják: Segíts magadon, mert akkor te munkáltad amid lesz.
Ez pedig így hamis. Segíts magadon, s az Isten is megsegít. Ez így egészen más jelentést nyer. A Fiú azért ment el, mert nem ismerték el, amit Ő munkálni volt képes. Pedig Ő adta azt a szeretetet az apja szívébe, amely képes volt arra hogy a birodalmát felépítse belőle. Mert Ő érette épült ez a birodalom. Nos ki nem látja át, hogy bár mit is tesz, Istené az, az nem érti a teremtés lényegét. Az Istenetek nélkül, nem lehettek azok akik vagytok. Mert ti vagytok az Ő Fiai, és ha nem szeretitek Istent, akkor megtagadjátok az Atyát.
Meglátásom hogy Székelyföldön nagyobb szívvel élnek az Emberek Istenünkért mint a határon belül maradottak. Van mit tanulni Tőlük!
Az is igaz, hogy amikor gazdasági közösségek születnek, akkor a gondolkodás tőkekoncentrációra irányul. De arra nagyon kell ügyelni, hogy ne váljanak Embertelenné a viszonyok.
Mondok egy példát: Számtalan esetben megtörténik, hogy valaki tőkét gyűjtögetőnél vállal munkát, s idő közben kiderül hogy ezért nagy árat fizet.
Azt hogy a családját egyedül hagyja, és a tőkés a végén még ki sem fizette.
A viszonyokat mindig olyannak kell megláttatni amilyen. Az ilyen munkáltatókra törvény kellene hogy szülessen, hogy ne tudja a munkavállalót becsapni.
A törvények ma mindenhol a munkáltatót védik, de a munkavállalókat nem.
Nos ez az Embertelenség kezdete. Ha rossz a törvény akkor minden csak rosszabb lesz. Törvénymódosításokra van szükség. Olyanokra ami az Egyes Ember fizikai, és erkölcsi létét biztonságossá teheti! Ez a munkáltatót is megakadályozná abban hogy Embertelen körülményeket teremthessen!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Hiteles , reális , és megvalósítható gondolatok , érzések ezek a sorok. Valóban nagy bajok vannak, zürös világban élünk, lassan kimerülnek a tartalékok, miközben nem vesszük észre, mi minden múlik rajtunk. Az elmúlt évtizedekhez képest.. a század elejét is ha nézzük, a ma embere minden megbántás nélkül torzul. A mértéktelenség miatt. Rohanó világunkban nincs idő a gyerekeknek még uzsonnát sem készíteni, de nagyobb baj az, hogy ezt már " kinvetetik " Így hát az utcán esznek..... stb. Ők sem tehetenek róla. Az almát is érdemes a csutkáig lerágni... a burgonyát a héjában főzni... és pár forintot adni aki kér, és ha nem tud mit kezdeni magával. EGymás ruháit tovább adni, a cipőt megcsináltatni. Ha lenne hová bevinni.
A szoronág pánik talán sok esetben abból adódhat, hogy versenyre szeretnénk szállni másokkal, nem merünk saját magunk lenni, maradni. Ez pedig sajnos formálja rossz irányba jellemünket is. Legyünk öszinték... :)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: