( Dunakiliti 1870.október 28 - Bécs, 1931. január 22.)

Dr. Battnyány- Strattmann László 1870. október 28-án, Dunakilitiben született az ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Tizenkét éves volt, amikor édesanyja egészen fiatalon, harmickilenc éves korában meghalt. Ez mély nyomot hagyott a lelkében. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket.

1896--ban teljesült leghőbb vágya, beiratkozhatott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol l9OO-ban orvosi diplomát szerzett. Még egyetemi évei alatt, 1898. november  10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Goreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat  Isten l3 gyermekkel áldotta meg. Az egyik nevelő igy emlékezik rájuk: Ennyire szoros családi köteléket, ennyire szeretetteljes hangulatot és önfeledt boldogságot  sehol máshol nem láttam még.

Lassan beérik Isten iránti elkötelezettsége, s ezzel az a kívánsága is, hogy teljesen akar szeretni. S így is cselekedni: imában, orvosként dolgozva, férjként, családapaként, s embertársaival való kapcsolatában. Szeretettel válik széppé az élet, l926-ban, s végre Isten a szeretet, s minden nemes szeretet Isten lényét tükrözi vissza.

1915-ben meghalt nagybátyja, Batthyány-StrattmannÖdök. László örökölte a vagyonát, a körmendi kastélyát, és egyúttal megkapta a hercegi címet, és a Strattmann nevet is. Miután a trianoni békszerződést követően Köpcsény Auszriához került, Batthyány-Strattmann László Magyarországra, Körmendre költözött. Itt a kastély egyik szárnyá ban ismét kórházat rendezett be,  elsősorban szembetegek számára. Ekkor már bel- és külföldön egyaránt az egyik legkiválóbb szemorvosnak tartották.Azt is tudták róla, hgoy a szegények orvosa akar lenni. Jöttek hozzá a legszegényebbek nemcsak Körmendről, hanem az ország más vidékeiről is. Batthyány-Strattmann László ingyen gyógyított mindenkit. A kórházi kezelésért és ápolásért csupán azt kérte, hogy imádkozzanak el érte egy Miatyánkot.

Gyermekeit is a szegények szeretetére és a lelki szegénység szellemében nevelte.

Visszaemlékezéseiben elmondták: nem is tudták,hogy gazdagok voltak. Megvolt mindenük, amire szükségük volt, de a fényűzést és a pazarlást nem ismerték.

Betegei és szegényei nagy jóságáért a tőlekapott testi-lelki és anyagi jótéteményeiért nagyon hálásak voltak neki. Sőt, már életében szentnek tartották őt. Receptjei és atőle kapott képek, füzetek kézről - kézre jártak. Szinte ereklyeként őrizték ezeket.

Felesége tanúsága szerint a szegények orvosának az volt a vágya, hgoy Szent Ferencet utánozva ő maga teljesen gondviselő Istenre hagyatkozzék, és önmagát, tehát tudását, idejét, anyagi javait, szíve szeretetét egészen embertársai rendelkezésére bocsássa.

Mindenkinek mindene akart lenni, hogy maga körül mindenkit üdvözitsen.

Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóegyik kedvelt mondása volt: Olyan szilárdan

építkezünk itt, ahol pedig csak idegen vendégek vagyunk, és oly kevéssé épitkezünk oda, ahol örökké kell laknunk.

Isten akaratában megnyugodva fogadta saját szenvedését. l929-ben a bécsi Lőw Szanatóriumba került, onnan írta     Lili lányának: Meddig hagy még szenvedni a Jóisten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben, hogy most  60 évemmel, a nehéz időket is hálásan el kell fogadnom. Húgának pedig ezt mondta: Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok? Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedésemet, és jólesik, hogy Krisztussal viselhetem.