Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus
felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent
átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az
Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja
jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta:
„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és
király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani,
amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24
„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.” (Lk 10,23) A karácsony a látás napja, az Isten-látás ünnepe. Minden szem a jászolban fekvő
Gyermekre szegeződik. Boldogok, akik részesülnek ebben az élményben.
Boldogok, akik az éjszaka sötétjében meglátják az igazi Világosságot. Az
ünnep felé haladva lassan minden egyéb a látómezőnkön kívülre kerül.
Remélhetőleg egyre kevesebb esemény vonja el figyelmünket a lényegről.
Boldogok vagyunk, ha meglátjuk majd Jézusban a mennyei Atya ajándékát.
Kommentáld!