: Brian Weiss: Lélektársak)
„Kislánykora
óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen
szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott,
akármilyen erős volt is benne a szorongás. Nemegyszer előfordult, hogy
keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése
meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a
kapcsolatot.
Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon.
Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai valójában senki sem tartózkodott.
Aztán felnőtt, de a kéz megmaradt. Férjhez ment de a
férjének sosem mesélte el ezt a titkot, annyira gyerekesnek tartotta.
Amikor első gyermekével terhes lett, a kéz eltűnt. Az asszonynak nagyon
hiányzott a régi, ismerős társ, hiányzott a kéz érintése.
Gyönyörű kislánya született. Kevéssel a születése után
egy ízben, amikor maga mellé vette az ágyba, a csecsemő megfogta a
kezét. Testét, tudatát váratlan, megdöbbentő erővel árasztotta el a régi
érzés.
Védelmezője visszatért. Az asszony sírt a boldogságtól, a
szeretet hatalmas áradását érezte: tudta, hogy a köztük lévő kapcsolat
messze túlnyúlik a fizikai valóság dimenzióján.”
Kommentáld!