Csak a szeretet számít
Hol volt,hol nem volt,volt egyszer egy gazdag ember.Rengeteg pénze volt,olyan sok,hogy maga se tudta, mennyi.
A kisebb értékű pénzeket is mind aranyra váltotta,az aranyakat pedig egy vasládába bezárva tartotta.
De
nemcsak gazdag volt ez az ember,hanem zsugori is.Soha nem adta ki
kezéből az aranyakat,soha nem segített senkinek.Még élete
végén,haldokolva is csak a pénzre gondolt:
-Ha
meghalok,a pénzemet tegyétek a koporsómba!Biztosan szükségem lesz rá a
túlvilágon.A láda kulcsa itt van a nyakamba akasztott zsinoron.
Amikor
meghalt,a legidősebb fia leoldotta nyakáról a kulcsot,de a pénz java
részét elrejtette magának.Néhány aranyat azonban betett a koporsóba.
A
gazdag ember igen megéhezett,mire átért a túlvilágra.Dühös volt,hogy
nem az összes pénzét temették el vele,de mostmár nem mehetett vissza a
földre.
Látott a mennyben egy roskadásig megterített asztalt,tele mindenféle finom falattal.
-Mennyibe kerül az a nagyszerű halkülönlegesség?-kérdezte a közelben álldogáló angyaltól.
-Nálunk minden nagyon olcsó.Egy kopejkába kerül.
-És az a pástétom?-kérdezte a másik ételre mutatva.
-Az is csak egy kopejka,itt minden egy kopejkába kerül.
-Nagyszerű,ez
igazán olcsó.Vígan lakmározhatok az aranyakból.-mondta,s ezzel
kiválasztott egy különleges ételt.Amikor azonban fizetni akart,az angyal
tagadólag rázta a fejét.
-Nem tudom felváltani.Különben is ez a pénz nen érvényes nálunk.
-Hogy-hogy?-méltatlankodott a gazdag ember.
-Nálunk-mondta mosolyogva az angyal-csak annak a pénznek van értéke,amelyet már egyszer elajándékoztak valakinek.
/Orosz népmese nyomán/
Kommentáld!