Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei
hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő
hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
,,Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?"
,,Persze, hogy van munkám."- csattant fel a nő - ,,Anya vagyok."
,,Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!" hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer
csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,
hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
,,Hivatali Vallató" vagy ,,Városi Nyilvántartó".
,,Mi a foglalkozása?" - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
,,Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén."
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett
rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a
fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete
nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
,,Megkérdezhetem" - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
,,Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen."
(Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). ,,A főnökömnek
dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már
négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik
legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi
14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több
kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal
kielégítőbb, mint pusztán a pénz."
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben
elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az
emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét
(6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy
éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki
sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint
azt gondolják.
Kommentáld!