Csillagok találkozása
Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?
Püthagorasz erre azt feleli:
Ne edd meg a szívet!
Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?
Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az
találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra
talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok
körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a
pillanat. Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre
tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko
(Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma)
illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek,
megduplázódik a tetterő. Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé
emelkedhess!
Platón a szerelmet az élet végzetes keserűségének nevezi. Azt is mondja:
aki szeret, az meghal a maga számára, hogy a másik számára élni tudjon.
Nála a szerelem önkéntes megsemmisülés. Amennyiben belehalunk a
szerelembe - itt a viszonzatlan egyoldalú vonzalomra gondolok -, úgy
valóban keserű; de ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem:
csillagok találkozása.
Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól
független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő
kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes
dimenzióba.
Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség
nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető
legboldogabbat.
Kommentáld!