Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek
körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből
jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a
házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért
fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus
elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így
mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus
pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban?
Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj
föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön
a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl,
fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt.
Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel
eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”
Lk 5,17-26
A béna ember gyógyulásához szükség volt barátai leleményességére, akik
ügyesen megkerülték a tömeget, amely akadályozta őket abban, hogy Jézus
közelébe kerüljenek. Amikor a beteg Jézus előtt van, két csoda történik:
egy testi és egy lelki. Jézus megszűnteti a testi bajt, hogy az ember
megszabaduljon az őt fogva tartó bénaságtól, és megbocsátja bűneit, hogy
megszabaduljon a lelkét rabságban tartó bűnöktől. A tömeg talán csak a
testi gyógyulást látta és nem hallotta a bűnbocsátó szavakat, de ebből is
azt állapították meg, hogy csodálatos dolgot láttak. Ha Jézus közelébe
jutunk, velünk is csoda történik.
Kommentáld!