Proteák
A protea, a déli félteke csodálatos virága, Dél-Afrika nemzeti jelképe.
A király protea (Protea cynaroides)
csak a hőhatására felnyíló terméséből szórja szét magvait. A talajra került
magvak az esőzések alatt csírázni kezdenek. Egy másik faj, az elegáns tűpárna (Leucospermum tottum) magjait a
hangyák hordják a talajba, és míg más, jövevény fajok a tűzvészben
elpusztulnak, addig magjai az esőáztatta földben kicsíráznak.
Dél-Afrika a termesztéssel foglalkozó 25 ezer alkalmazottal adja a világ
vágott proteáinak mintegy felét. A kereskedelemben forgalomba kerülő proteákat
Ausztráliában, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban
termesztik. De a kihalással fenyegetett fajok termesztésével nem foglalkoznak.
A proteák megmentése, melyek egyben a vágott virágok alapanyagai, csak az
összes fynbos növény megmentésével együtt lehetséges.
Az 1991 óta tartó Protea Atlas Project (PAP) keretében ezer önkéntes
térképezte fel a teljes területet, gyűjtött információkat a megporzásról, a
virágzásról, a tűzvészek utáni túlélőkről, a virágszedés hatásairól és a
betelepülő fajokról. A dél-afrikai National Biodiversity Institute (NBI)
2004-ben készült tanulmánya szerint 2050-re több mint egymillió fajt fenyeget a
kihalás veszélye, köztük sok, csak Dél-Afrikában előforduló protea fajt.
Dél-Afrikában durván 370 protea faj található, amelyek közül 350 él a Fokföldi
Flórabirodalomban. 120 faj szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. A fynbos
protea fajainak mintegy egyharmada kihalhat 2050-ig. A Fokföldi Flórabirodalom
ősi fajai közül a proteák családja mintegy hat-hét millió éves múltra tekintenek
vissza. A régebben jellemző hűvősebb klíma fokozatosan melegre fordul, így ezek
a fajok fokozottan érzékenyek a klímaváltozásra. De érzékenyek az emberi
beavatkozás hatásaira is. Elterjedésük összhangja más endemikus fajokkal
lehetővé teszi, hogy a kutatók indikátor növényként használják őket. (forrás:internet)
Kommentáld!