Halál, hol a te fullánkod? Ez annyit jelent, hogy a halál fullánkja benne maradt az értünk meghalt Úr Jézus Krisztus testében! Beletörött, beleszakadt, és ezzel elveszett a halál fullánkja, sőt, ez jelzi a közelgő végét is. Még dong, még ijeszt, még körülöttünk repked, de nincs fullánkja. Benne van Jézus miértünk vérző testében.

Hála az Úr Jézusnak, aki ezt tette értünk. Miért tette? Mi volt ezzel a további célja? Az, amiről az elején is beszéltem, és amiről itt Pál apostol is beszél. Egy ember által, az első ember engedetlensége által jött be a halál ebbe a világba, és az Úr Jézus azt akarja, hogy ne legyünk mi az ő egyenes ági leszármazottai ebben az engedetlenségben. Se a világi, testi félelmekben, se abban, hogy annak alapján rendezzük be az életünket, amit a szemünkkel látunk. Lehetünk mi e helyett a hit gyermekei, az Úr Jézus szerettei, és lehetünk az engedelmesség gyermekei az Úr Jézussal együtt.

Az utolsó ellenségünket azért törölte el, hogy térjünk vissza az igazi életbe, amelyet Isten eredetileg szánt nekünk, embereknek, és próbáljuk azt ki valódi cselekedetekben. Megérezhetjük már itt a földön az ízét annak, amiről beszél. A romolhatatlanságnak, a dicsőségnek, az erőnek, egyszóval a mennyek országának.

Mert a halál akár tragikus, akár nyugodt körülmények között érkezik, egyféle dolgot akar tenni mindannyiunkkal. Először egyre nagyobb teret nyer előfutárai, a betegség, romlás, gyengülés által, azután kiteljesedik mint utolsó ellenség a testi halálkor, aztán véglegessé válik a kárhozatban. Ezt figyelhetjük meg akár a körülöttünk zajló szörnyű eseményekben látványosan, de ezt figyelhetjük meg akkor is, ha hét, nyolc vagy kilenc évtizedet valaki nyugodtan eltölt itt a földön Isten nélkül, és nyugodtan meghal Isten nélkül.

Isten akarata velünk éppen ennek az ellentéte. Az, hogy az élet legyen az, ami mind jobban teret nyer, azután kiteljesedik, majd véglegessé válik a mi számunkra. És ennek az útja, hogy Jézus Krisztus életében válhatunk részesekké, ha elfogadjuk az Ő kegyelmét.

Pál apostol, amikor ezekről ír, harsonaszóról ír. És a harsonaszó, az ünnepet jelzi a Biblia képvilágában. Vagyis minket ne a félelem jellemezzen a végső dolgokkal kapcsolatban, hanem a reménység és az ünneplés. Ha Krisztuséi vagyunk, nem kell félnünk attól, hogy mi következik. Ne féljünk, ha ijesztő híreket hallunk a világból globálisan, vagy a saját, egyéni életünkre vonatkozóan, hanem ahogy egy helyen maga az Úr Jézus mondja: ha hallotok ezekről a hírekről, akkor emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megmentésetek. (Lk 21,28) Ezt jelöli itt is a harsonaszó.

A megígért következmény: a halandónak a halhatatlanságba öltözése. A romlandónak a romolhatatlanságba öltözése, hiszen már készen van a teljes diadal a halál fölött.