„Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsoltárok 150:6)
Az amerikai Kansas Cityben egy nő bement egy cukrászdába, hogy
vegyen egy tölcsér fagylaltot. Miután megkapta a fagyiját, megfordult,
és szembe találta magát Paul Newmannel, aki éppen a Mr. és Mrs. Bridge
című film forgatásán tartózkodott a városban. „Hello” – köszönt rá a
férfi. Sugárzó kék szemétől a nő térde reszketni kezdett. Nagy nehezen
ki tudta fizetni a fagylaltot, majd dobogó szívvel elhagyta a boltot.
Miután kissé megnyugodott, észrevette, hogy nincs meg a fagyija.
Visszaindult a boltba, és az ajtóban újból összetalálkozott Newmannel.
„A fagylaltját keresi?” – kérdezte a színész. Az asszony bólintott,
mivel képtelen volt megszólalni. „Betette a táskájába a visszajáróval
együtt” – felelte a férfi mosolyogva. Mikor volt legutóbb, hogy Isten
dicsőítése közben a térded elgyengült, a pulzusod megugrott, és a
szívedet mintha elöntötte volna valami? Ha nem emlékszel rá, akkor az
önérdek, a sokféle elfoglaltság, vagy a lelki gőg, az önteltség arra
csábított, hogy kisebb dolgokban keress megelégedést. Az egyik énekíró
így határozza meg a dicsőítés fogalmát: „Amikor elveszünk, elmerülünk a
csodálatban, a szeretetben és a dicséretben”. A zsoltáríró az emberi
érzelmek teljes skáláját leírja, de mindenek felett egy dologra
összpontosít: a dicsőítésre. Utolsó zsoltárában így ír: „Dicsérjétek az
Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas
égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához
méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! Minden
lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsoltárok 150:1-6)
Kommentáld!