| |
Az egész életünket egy körhintán éljük, egyszer felszálltál rá, s
mész körbe-körbe, már beleszédültél, már leszállnál, már menekülnél, de
nem tudod,merre? Azt sem tudod, csak te szédültél-e el ebben az örökös
körben száguldásban, hiszen olyan sokan ülnek ezen a hintán! Szétnézel, s
azt látod, leszállna itt már mindenki, csak mindenki fél, a hinta
gyors. S a hintán megvan az akol melege, hiába kavarog körülötted a
levegő, mégis valamiféle furcsa biztonságot ad, mert nem vagy egyedül. S
ennek a furcsa biztonság az az ára, hogy szédülsz, egyre
szédülsz� A körhintának szabálya van. Csak körben jár, egy
megadott pályán, nem tart sehova, egyenletes ütemben ugyanazon a pályán
halad. Nincs benne semmi újdonság, nem érhet meglepetés, s ha jól
kapaszkodsz még ki sem eshetsz. Ülsz a körhintán, életed körhintáján:
elvégzed az iskoláidat, munkahelyed van (ma már jobb esetben) családot
alapítasz [jobb esetben] olykor találkozol a barátaiddal [ha vannak, ha
van még rá időd] reggel felkelsz, megy a napi rutin, este
lefekszel.Eleget teszel az összes társadalmi, közösségi elvárásnak,
eleget teszel a vallásodnak, eleget teszel az összes körülötted élő
elvárásainak. Körhinta. Körbe-körbe. S lassan rádtelepszik az unalom,
lassan kiégett leszel, lassan már magad sem tudod miért érzed a nagy
semmit magadban. Olykor persze felbukkan benned a kérdés: miért van
minden úgy, ahogyan van, miért nincs másképp, hol az öröm, hol a
szárnyalás, hol a boldog ellazulás? A körhintádon kapaszkodsz, görcsös
akarattal, hát hogyan is tudnál ellazulni? Mi lesz, ha kiesel? Ha ki
akarsz szállni a körhintából csak ugrani tudsz. Nincs más megoldás,
mert a körhinta nem fog megállni. Nem fog lelassulni. Egyetlen
választásod van, egy nagy ugrás. Otthagyni az egészet. Mindazt, ami
neked nem jó. Amibe beleszédültél, belefáradtál, ami elhomályosítja a
szemed. Ugrani jó! Olyan ez, mint mikor az ejtőernyős lebeg a magasban:
hatalmas szabadság! Már nem pörgetnek körbe-körbe: a magad ura vagy,
repülsz, szállsz szabadon! Önmagad felé, a saját sorsod, a saját életed
felé. Ugrás közben sem leszel egyedül. Sokan lesznek, akik bátorságodat
látva szintén ugranak veled együtt, vagy utánad. Akik veled együtt
beleúntak, belefáradtak az egész közös unalomba, érdektelenségbe, a
szürkeségbe. Akik veled együtt színessé akarnak válni, felfedezni
mindazt, ami túl van a körhintán, ami az élet tágassága maga. Nehogy azt
hidd, hogy én nem féltem ettől az ugrástól. Féltem, hiszen ismeretlen
vidékre csöppentem. S persze még szédültem is. De egyetlen dolgot
tudtam: ha tovább pörgök ezen a körhintán, mindent elveszítek: önmagam.
Tudtam, ez a körhinta maga a halál, mert itt csak megőrülni, s belehalni
lehet. S közben elszáguld mellettem az életem. Közben meghal bennem
minden, ami én vagyok valójában. Hát ugrottam. S kitárult előttem egy
csodálatos világ, sok-sok izgalommal, új utakkal, szélesekkel és
ösvényekkel, tövisekkel és bokrokkal, felhőkkel és napsütéssel
hidegséggel és melegséggel de ez legalább élet! Ma már tudom, hogy a
körhintán féltem igazán!Ott nem tehettem semmit, kiszolgáltatottan
ültem, nem volt választási lehetőségem. Most van! Győzhetek vagy
elbukhatok, de a magam akaratából teszem. Ami sikerül az én sikerem, a
tévedéseim az én tévedéseim. Kibékültem a világgal, mert tudom, hogy
minden bennem dől el. Nem mutogatok kifelé, helyzetekre, emberekre, mert
mindig, minden pillanatban én adok teret eseményeknek, embereknek, szép
és bántó szavaknak. A sorsomat a kezembe vettem. Aki nem ugrott velem,
aki ott maradt a körhintán, az persze sajnálkozva vagy írígykedve
tekint le rám a magasból. Én pedig együttérzéssel és szánakozva nézek
felfelé. S közben drukkolok, hogy minél többen merjenek ugrani
önmagukért, a boldogságukért, egy kiteljesedett életért. Drukkolok, hogy
felcsillanjon bennük az ígéret: ha önmagaddá váltál, mindent elértél,
amit elérni érdemes.
Én ugrottam, s ma is ugranék. És te ? |
Kommentáld!