Az első feljegyzések a Közel- és Távol-Keletről erednek, ahol a hagyma használata élelmiszerként, vallási célokra, valamint gyógyszerként széles körben elterjedt. Nagyon sok típusa vált ismertté, de alapvetően három hagymafélét különböztetnek meg az ősi feljegyzések: a közönséges hagymát, amelyet mi vöröshagymaként ismerünk, a fokhagymát, valamint a póréhagymát. A Linné által Allium cepa névre keresztelt (Alliaceae, hagymafélék családja) vöröshagyma, gyöngyhagyma, mogyoróhagyma, újhagyma, olasz lilahagyma, nagy lilahagyma mind egyetlen fajba tartozik.

Élelmiszerként az egész világon elterjedt. Számos helyen olyan táplálékként vált ismertté, amely egyben gyógyít is. Meghatározó szerepet játszott az ősi indiai és az egyiptomi kultúrában, Kínában, valamint a Hellén és Római Birodalomban is. Az ókori görögöknél nagy tekintélye volt a hagymaárusításnak: e tevékenység az európai kontinensen a 16. század óta komoly kereskedelmi tényező. Érdekes feljegyzések szólnak arról, hogy a hagyma a korabeli tengerészek étrendjébe a rettegett skorbut ellenszereként terjedt el, mégpedig jóval azelőtt, hogy a C-vitamin tartalmát igazolták volna. A felsorolást sokáig lehetne folytatni. Összességében megállapítható, hogy a hagyma valóban több mint élelmiszer, és ezt korunk tudománya egyre több vizsgálattal igazolja. A vöröshagyma ősrégi fűszer is, amely nélkül a magyar konyha ízei nem is képzelhetők el.

A hagyma sajátos összetételű tápanyagkeverék, amelynek energiatartalma 40 kcal/100 g. 100 g hagyma fehérjetartalma 1,2 g, zsírból 0,1, szénhidrátból pedig 8,3 grammot tartalmaz.

Jelentős mennyiségű ásványi anyagot és nyomelemet, valamint vitaminokat is találunk benne:

• kalcium: 190-540 mg/100 g
• foszfor: 200-430 mg/100 g
• kálium: 80-110 mg/100 g
• magnézium: 81-150 mg/100 g
• nátrium: 31-50 mg/100 g
• vas: 1,8-2,6 mg/100 g,
• réz: 0,05 mg/100 g,
• cink: 1,5-2,8 mg/100 g;
• C-vitamin: 10 mg/100 g;

számottevő B1 B2, B3,B5, B6, folsav, biotin és E-vitamin.

A hagymák különleges anyagcseretermékei a kén tartalmú vegyületek, amelyek aminosavakból keletkeznek, e növénycsoportra jellemző, sajátos felépítő és lebontó folyamatokban. E vegyületek egy része illékony és a vöröshagyma jellegzetes, csípős szagáért és ízéért felelősek. A csípősséget az egyéb kísérő anyagok mennyisége és minősége számottevően befolyásolja. Ilyen biológiailag aktív anyagok például a flavonoidok, cukrok, nyálkaanyagok, amelyek szintén jelentős mennyiségben fordulnak elő a hagymában.