Egy gyermek halála, ahogy az apa megélte
Neten találtam ezt a szívszorító verset
Balázs, 5 hónapra született, 29 centiméterrel és 580 grammal. 5 napot
élt ezen a földön. Temetésére édesapja, Ferenc ezt a verset írta:
Itt vagyok/Balázs búcsúja/
Itt vagyok, Anya, nézlek az égből
Majd idefentről vigyázok Rád
Könnyeiddel én simítom arcod
Eljut majd hozzám minden imád
Itt vagyok, Anya, ne félj, jól vagyok
Testem elhagytam, lelkem szabad
Felhőről felhőre ugrándozva
Egy csodás világ felé halad
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom
Csak szeretet és mennyei fény
Itt vagyok, Anya és egy sugarán
Eljövök Hozzád minden nap én
Lelked érintem, álmod vigyázom
Őrködni fogok léted felett
S örömmel nézek vissza a múltra
Hiszen annyira jó volt Veled
Itt vagyok, Anya, suttogó szélként
Harmatcseppként egy fűszál hegyén
Szíved ha dobban... velem lüktet
Ezért amíg élsz, itt leszek én
/Fiam temetésére; élt 5 napot/
A vers elolvasása után, sokan megkönnyezik a szomorú történetet, de hogyan látja az apa:
- Tudod, ilyen esetekben mások azt mondják, hogy inkább meg sem
született volna. Nos, én úgy gondolom és érzem, hogy annak ellenére, ami
történt, jó volt Vele találkozni. Sosem feledem el a mellette töltött
időt. Öt nap is elég volt Neki, hogy az anyukájának küldjön egy mosolyt,
nekem kinyújtotta a nyelvét, szóval ki-ki azt kapta Tőle, amit
megérdemelt. Hiányzik, de ugyanakkor mindig, örökké velem van.
Kommentáld!