1975. július 20-a volt. Nap ragyogott az égen,Maya futva ment le a kórház lépcsőjén lent párja
várta. Nyakába ugrott boldogan mondta igen igen 8 hetes terhes.
Attól fogva minden gondolata a baba körül forgott. Párja
sokat volt távol munkája miatt, de az együtt töltött idő szép volt. Maya
boldogsága határtalan volt. A terhességet egészen 20 hétig jól viselte, akkor
begörcsölt és vérezni kezdett KÓRHÁZBA KERÜLT SZIGORU FEKVÉST IRTAK AZ ORVOSOK.
Párja gyakran meglátogatta, de a látogatások egyre
csökkentek. Úgy volt,hogy karácsonyra hazaengedik. Párja december 22-én be ment
hozzá és közölte vele, hogy elköltözik és elhagyja.
Maya összeroppant, ahhoz, hogy a baba megmaradjon egy hétig
altatták.
1976 márciusában megszületett a baba, kisfiú lett. Sajnos
betegen született. Az apja semmi féle támogatást nem akart fizetni a kötelezőn
kivül. Igy maya kénytelen volt abból a kevés pénzből albérletben elkezdeni
gyermeke felnevelésének komoly harcát. Diplomát adva a kezébe.
Mindent meg tett és igazi rendes jóra való gyermeket nevelt
belőle.
A gyerek amikor felnőtt mindenbe támogatta.
Az apa az új családjában két gyermeket nevelt mindkettő
elzüllött. Nem törődtek vele. Szerette volna felvenni elsőszülött fiával a
kapcsolatot, de az kijelentette,hogy hozzá csak annyi köze van, hogy a világra
jöttében közrejátszott, de soha sem volt az apja.
Anyámat tönkretetted, miattad nehéz élete volt, én támogatom hátralévő éveiben mert ő mindig
és mindenben mellettem volt.
Nincs még egy olyan ember, akit annyira szeretnék, mint őt,
mondta az apjának és otthagyta.
Mos t, hogy már neki is családja van, ő mesél gyermekeinek,
és feleségét tiszteli, mindenben a segítségére van.
Mikor édesanyja lehunyta a szemét akkor minden szerette ott
volt körülötte, mert nem engedték kórházba az elfekvőbe felváltva ápolták. Az
orvos egy héten kétszer járt hozzájuk.
.
Egyszer megkérdeztem tőle ő milyennek látta édesanyját. Ő
azt mondta nem volt különleges csak ANYA volt így nagybetűvel és én szerettem
és szeretni fogom halálom napjáig, remélem én is olyan szülő leszek, hogy a
gyermekeim emlékeznek mindig rám.
Kommentáld!