" Hatalmas erő van a birtokotokban: egyetlen szavatokkal boldoggá
vagy boldogtalanná tehettek bárkit, egyetlen észrevétlenül odavetett
mondatotokkal egy életre a mélybe taszíthattok vagy felemelhettek
bárkit. Vegyünk egy konkrét példát: reggel felébredsz. Frissen,
életerősen megindulsz a munkába, ám az utcán összefutsz egy
ismerősöddel. "Milyensápadt vagy! Jól érzed magad?" -
szól hozzád köszönés helyett. Ebben a pillanatban elfújták a jókedved
és a vitalitásod. Ez az élmény a személyiségtől függően mindenkit
korlátok közé taszít: valakit csak néhány óráig befolyásol a másik
megjegyzése, ám van, aki annyira hipochonder, addig figyeli és emészti
önmagát, hogy belebetegszik ebbe az egyetlen mondatba.
Ennél az esetnél
pedig már csak az a szomorúbb, amikor a szavaitoknak gyermekek lesznek
az áldozatai...
Egyszer egy esküvőn sok gyermek verődött össze. Persze
megállás nélkül rosszalkodtak, kergetőztek a hatalmas kertben. A
felnőtteket idegesítette az állandó ricsaj, de próbálták tolerálni a
helyzetet. Ám egyszer csak az egyik nyolcesztendős lurkó papája - aki
katonatisztként amúgy is a fegyelem híve volt - megelégelte a dolgot,
felrángatta a földről az önfeledten szórakozó fiát, és ráüvöltött: "Azonnal
hagyd abba ezt a rohangászást! Mit képzelsz?! Rossz nézni, amit
csinálsz, olyan vagy, mint egy idióta! Ülj le, és meg se moccanj!"
Ettől a naptól kezdve a fiú nem sportolt többet. Feszült, befelé
forduló gyermek lett. Többet nem tudták rávenni, hogy bukfencezzen, az
iskolában nem volt hajlandó tornázni. Mindenki elkönyvelte egy
szerencsétlen mozgású gyereknek, és néhány esztendő elteltével már nem
is tudta élvezni a sport nagyszerűségét. Igaz, ekkor már nem is vágyott
rá..."
Kommentáld!