Istennel beszélget egy ember:
 
  Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
  Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az
  embernek, hogy betekintsen
  A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepénegy
  nagy fazék, benne ízletes raguval.
  Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
  Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak éshalálsápadtak
  voltak. Az összes éhezett.
 Mindegyiknek egy hosszú nyelu kanál volt a kezében, odakötözve a
  kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
 De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a
  kanalat a szájukhoz emelni.
  A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
 Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
 Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,
  mint az elozo szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitol ismét
  elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelu kanalat tartottak a
  kezükben.
 De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és
  nevetve beszélgettek egymással
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
 Ó, pedig ez egyszeru - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség'
  kérdése. Ok megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önzo emberek
  csak
  magukra gondolnak.
 
 Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.'
 Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet.
 Csak 7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
 Én megtettem... -ha efogadod! Áldott, szép életet!