Alfonz nyolc, Dezső tízéves volt. Sokat nélkülöztek, édesanyjukkal
együtt, apjuk iszákossága miatt. Egyszer aztán Dezső odaállt a mámorát
éppen kialudt apja elé:
-Apám, kérlek, válaszolj nekem: mi több számodra, én vagy az alkohol?
Az apa döbbenten nézett a gyerekre:
-Persze, hogy te, de mit akarsz ezzel mondani?
-Azt, hogy ha nem hagyod abba az ivást, megölsz
mindnyájunkat! Hát nem látod, hogy mennyit sír szegény anyánk? Azt sem
veszed észre, hogy mennyit nélkülözünk mindnyájan?Apja nem válaszolt.
Elbotorkált otthonról.
A fűtetlen lakásban megfáztak a gyerekek. Alfonz ágynak esett. Dezső
pedig már haldoklott. Anyjuk zokogva állt mellettük és kezét tördelte:
-Ó, Istenem! Honnan vegyünk pénzt tüzelőre és orvosságra? Jaj, jóságos
Jézusom!...Apátok most is...zsebkendőjébe szorította arcát. A fiúk
elfordultak. Dezső már csak suttogni tudott:
-Jézusom, elfogadom kezedből a halált, apám megmentéséért.
Anyja félájultan rogyott melléje.
Amikor apjuk hazaért, Dezső már mereven feküdt. Halott gyermeke láttán
szörnyű önvád marcangolta lelkét. Még a könnyei is hullottak, amikor
bekopogott a rendház ajtaján.
-Atyám...igen, bevallom: előbbre való volt számomra az ital, mint a
gyermekem! Ó, Istenem! De, legalább a másik megmaradna, ha már Dezső
fiam érettem ajánlotta fel az életét!
A pap megrendülten imádkozott a holt és az élő gyermekért, szüleikért is.
Az arra járok naponta láthattak egy megtört férfit, amint lehajtott
fejjel bandukolt a temetőbe. Fia halála óta egy korty ital se ment le a
torkán, és imádkozni is megtanult.
Fel-fel nézett az égre, és azt suttogta:
-Ott jártad ki számomra, fiam, drága halott fiam, a megtérésemet...és
azt is, hogy öcséd megmaradt nekünk. Áldott, jó fiam!...-zokogta.
Kapcsolódó hírek:
Örök érvényű mese a barátságról
A farkas és a rózsa
Esőben táncolni
Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó