Életet életért
Alfonz
nyolc,Dezső tízéves volt.Sokat nélkülöztek,édesanyjukkal együtt,apjuk
izsákossága miatt.Egyszer aztán Dezső odaállt a mámorát éppen kialudt
apja elé:
-Apám,kérlek,válaszolj nekem: mi több számodra,én vagy az alkohol?
Az apa döbbenten nézett a gyerekre:
-Persze,hogy te,de mit akarsz ezzel mondani?
-Azt,hogy ha
nem hagyod abba az ivást,megölsz mindnyájunkat!Hát nem látod,hogy
mennyit sír szegény anyánk?Azt sem veszed észre,hogy mennyit nélkülözünk
mindnyájan?
Apja nem válaszolt.Elbotorkált otthonról.A havas,csúszós úton tétován lépdelt.
A fűtetlen
lakásban megfáztak a gyerekek.Alfonz ágynak esett.Dezső pedig már
haldoklott.Anyjuk zokogva állt mellettük és kezét tördelte:
-Ó,Istenem!Honnan
vegyünk pénzt tüzelőre és orvosságra?Jaj,jóságos Jézusom!...Apátok most
is...zsebkendőjébe szorította arcát.A fiúk elfordultak.Dezső már csak
suttogni tudott:
-Jézusom,elfogadom kezedből a halált,apám megmentéséért.
Anyja félájultan rogyott melléje.
Amikor apjuk
hazaért,Dezső már mereven feküdt.Halott gyermeke láttán szörnyű önvád
marcangolta lelkét.Még a könnyei is hullottak,amikor bekopogott a
rendház ajtaján.
-Atyám...igen,
bevallom: előbbrevaló volt számomra az ital,mint a
gyermekem!Ó,Istenem!De,legalább a másik megmaradna,ha már Dezső fiam
érettem ajánlotta fel az életét!
A pap megrendülten imádkozott a holt és az élő gyermekért,szüleikért is.
Az arrajárok
naponta láthattak egy megtört férfit,amint lehajtott fejjel bandukolt a
temetőbe.Fia halála óta egy korty ital se ment le a torkán,és imádkozni
is megtanult.
Fel-fel nézett az égre,és azt suttogta:
-Ott jártad
ki számomra,fiam,drága halott fiam,a megtérésemet...és azt is,hogy öcséd
megmaradt nekünk.Áldott,jó fiam!...-zokogta.
Polónyi Ferenc SJ nyomán
Kommentáld!