Elfogadás
„Mert benne kiválasztott (múlt idő) minket magának már
a világ kezdete előtt” (Ef 1,4)
Az Úr nem
akkor figyelt fel rád először, amikor megtérésedkor Hozzá kiáltottál. Nem úgy
történt, hogy meghallott téged, és azt mondta: „Jól van, akkor válaszképpen
elküldöm a Fiamat.” Nem. Már korábban kiválasztott magának. Már korábban
gondoskodott rólad. Az engesztelés már elvégeztetett. Az üdvösség készen várt
rád, hogy hitben kinyújtsd a kezed, és magadhoz vedd. Bár neked kellett eldöntened,
hogy elhiszed és elfogadod, Isten már gondoskodott rólad, mielőtt a szükséged
jelentkezett volna, mielőtt megszülettél, mielőtt vétkeztél volna!
„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a
világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte
szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket
Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges
kegyelmét, amellyel magajándékozott minket szeretett Fiában.” (Ef 1,4-6)
A
keresztények többsége tettekkel próbálja meg elfogadhatóvá tenni magát Isten
előtt (szent élet, bibliaolvasás, tizedfizetés, böjt, stb.). Ez pont olyan,
mint mikor egy csacsi hátára erősített botról egy répát lógatunk az orra elé.
Minden alkalommal, mikor elindul a célja felé, a cél is megindul! Pont olyan,
mint egy mókuskerék, mely sehova sem vezet. A vallás arra készteti a
keresztényeket, hogy sóvárogva várják azt az időt, amikor majd elfogadhatóak
lesznek Isten számára. Vakságukban nem veszik észre azt az
igazságot, hogy Ő már szeretett Fiában elfogadta őket. (Ef 1,6).
Andrew Wommack
Kommentáld!