TAMÁS ISTVÁN: ELINDULTAM ISTENT MEGKERESNI

(Kiss Hajnalkától kaptuk!)

Barangoltam hegyen, völgyön, hogy megtaláljam Istent.
Utam állták erdők mezők, de bátran mentem hitben.
Vállamon egy zsákban: minden ingóságom,
szívemben a remény, hogy egyszer megtalálom.

Erdők dús közepén, egy nagy kerek tó partján
elém áll az ördög és így kiáltott rám,
hallom földönfutó a Jóistent keresed!
- de én a pokolra vetlek, mert az ő szavát hiszed.

Rút patás lábával dobbantott egy nagyot,
lett nagy fényözön s a villám belecsapott
Szabadságom visszanyerve indultam az úrhoz,
nemsokára odaértem egy feneketlen kúthoz.

A víz azúr tükre rám csodálkozott,
ha Istent látni jöttél, fordulj csak a Naphoz!
Bámultam a felhőket, a fénylő messzeséget,
rám nevetett a Nap s adott újra reménységet.

Aranysárga sugarával mutatta az utat,
ha mégis eltévednél, kérdezd meg a Holdat.
Az éj sötétje már közeledett, vakon botorkáltam.
s egyszer csak a tejúton csillagokat láttam.

Csillagok, szép csillagok, mondjátok, hol vagyok?
- keresem az Istent, de a Hold cserben hagyott!
De ők csak csüngtek ragyogva az égre felrakottan,
néha sziporkáztak egyet, ők sem tudták hol van.

Bandukoltam tovább, Ó micsoda közöny!
Belém botlik a hajnal, még csak nem is köszön.
Sűrű sötét felhők fölém telepednek.
zöld mohaágyakra esőcseppek gyűlnek.

Mókusok odvában tölgyfalevél párna,
integetnek álmosan, vándor - Isten áldja!
Felszólok hozzájuk láttátok az Istent?
Rázzák kis fejüket idefent nincsen!

Tanácstalan állok fázva, bőrig ázva,
tovább kéne mennem, de az ördög újra utam állja
Én vagyok az Úr! - ne kutass tovább,
sorsod magam vezérlem, nekem mondj imát.

Te nem lehetsz az Isten, mert a rosszat képviseled!
Jézus keresztjével feléje legyintek.
Nem is láttam többé annyira megijedt,
az eső is elállt hamar reggel lett.

Egyre fáradtabban kerestem az utat,
fölöttem a varjú kárál, s a Nap megint rajtam mulat.
Mosolyogva így szólt csodás ragyogással:
nincs messze Isten, csak gondolj rá hálával!

Nézz előre bátran és fordulj most hátra,
ne bolyongj tovább, ne keresd hiába,
mert itt van velünk bennem él és benned.
nem kell mást tenned, csak szeretned és hinned.