..most megyek ...a gyertyákért és...koszorúkért.....

Előzmény

Válasz

Reményik Sándor:

Álmodsz-e róla?


Álmodsz-e róla, mondd?

Eljár-e hozzád olyan suhanó,

Nesztelen léptekkel, mint életében?

Érzed-e édességét közelének?

Barna haját, fájdalmas-nagy vadgesztenye-szemét,

Lélek-kitágította pupilláját,

Lezárt ajkát, a keskeny vonalút,

Mely hallgatni, jaj, régen megtanult,

Jaj, szinte oly jól, mint a koporsóban:

Haját, szemét, arcát, ajkát, alakját

Álmodban látod-e?

S azt a néhány apró, keserű ráncot,

Miket az elfojtott betegség

S övéiért örök aggodalom

Olyan korán szántogatott

Vonásainak finom földjébe mélyen, mélyen?

Hát ritka mosolygását látod-e?

S még ritkább nevetését,

Mely, ha kibuggyant, mindig könny buggyant vele,

Mintha mondaná: Nevetés közben is fáj a szív-?




Álmodsz-e róla, mondd?

Álmodnod kellene.

Hiszen vele élted az életed.

Feleséged volt, életed fele.

S szeretted,

Szeretted százszor erősebben nálam.

Mert bírtad, s merted életedhez kötni

Életét, ahogy férfimódra kell.

S boldog voltál, és boldog volt veled--.

Vagy - én szerettem jobban mégis, én,

Aki nem mertem karjaimba vonni,

Mert tudtam: nem lehetek semmije,

Álmok szőnyegét teregethetem csak

Szegény, megfáradt lábai elé?




Álmodj róla!

Álmodnod kellene!

Éltél hiszen annyit a közelében!

Lényének ezer apró részletét

Ismerted, mely nekem rejtve maradt.

Tudtál ezer nem-sejtett édességet

S lelke rejtett, pókhálós zugait,

Hol mégis őszi napfény bujdosott

S a pókfonálon csillogott a harmat

S ezüstrezgéssel reszketett a dér:

Te tudhattad talán csak - egymagad.

Mit ismertem én? Pár nagy vonalat.

Vajon e pár vonal volt lényege?

Nekem freskó volt - neked mozaik.

Álmaidban még összerakhatod.

Álmodj hát, rettentőn kifosztott ember!

Gazdagok lehetnek az álmaid!

Az álmaidban még gazdag lehetsz!

Láttad annyi drága hétköznapon,

S jóban-rosszban oly bensőségesen

Osztozkodtál vele. . .

Osztoztam én is, ó, igaz,

De csak kivételes nagy ünnepen.

Nem bírtam, nem mertem és nem akartam

A két karomba zárni.

Féltettem összhangját a szíveinknek,

Féltettem őt az élet vad kezétől,

S féltettem kényes, önző magamat.

Elengedtem hát, hogy megőrizhessem,

Mint pók a fonalat -:

Helyette - róla szőtt álmaimat!




Álmodsz-e róla, mondd?

Én, amíg bús fölénnyel

És képzelt diadallal

Csak hagytam peregni az életet -

Álmodtam róla szakadatlanul

Tündéri szépeket.

S kiálmodtam magam.

És most nincsenek többé álmaim.

Se nappal nincsenek, se éjjelente.



Mit nem adnék pedig,

Ha láthatnám egyetlenegyszer bár!

Érezném édességét közelének!

Barna haját, vadgesztenye-szemét,

Mellyel most játszanak őszi angyalok -

Lélek-kitágította pupilláját,

Egy-egy barázdát drága földjén,

Egy mosolyát ha láthatnám! - egy könnyét

Ha érezném forrón kezemre hullni!

Aggódnánk együtt és nevetnénk együtt,

S fájna szívünk nevetés közben is!




Álmodtam róla egész életemben,

Kiálmodtam lelkemet, magamat.

S álmaimban most meg nem látogat

Soha, soha!




Álmodsz-e róla, mondd?

Mert ha álmodsz, hiába veszteséged:

Kettőnk közül Te vagy a boldogabb!

Válasz

1 korinthus 15:49,58versei adnak vigasztalást:
''49.És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját ,hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
50.Azt pedig állitom Atyámfiai ,hogy test és vér nem örökölheti Isten országát,sem romlandóság,nem örökli a romolhatatlanságot.
51.Imé titkot mondok néktek.Mindnyájan nem aluszunk el,de mindnyájan elváltozunk,
52.Nagy hirtelen egy szempillantásban,az utolsó trombitaszóra,mert trombita fog szolni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban,és mi elváltozunk.
53.Mert szükség ,hogy ez a romlandó test,romolhatatlanságot öltsön magára és ez a halandó hallhatatlanságot öltsön magára.
54.Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és e halandó halhatatlanságba öltözik,akkor beteljesedett amaz ige ,mely meg vagyon irva ;Elnyeletett a halál diadalra!
55.Halál !hol a te fullánkod ? Pokol! hol a te diadalmad?
56. A halál fulllánkja pedig a bűn. a bűn ereje pedig a törvény.
57.DE hála Istennek a ki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus Által.
58.Azért szerelmes Atyámfiai erősen álljatok ,mozdithatatlanul,buzgolkodván az Úrnak dolgában mindenkor,tudván ,hogy a ti munkátok ,nem hiábavaló az Úrban .ÁMEN ÁMEN.
MINDEN kedves testvéremnek csendes megemlékezést és derüs hétvégét kivánok A MI URUNK NEVÉBEN akinek legyen dicséret ,dicsőség ,örökkön örökké ,ÁMEN

Válasz

Örömmel olvastam ezt az emlékező verset
Minden sora szép emlékekre való emlékezet!
A költő irásával mély érzésekről tanúskodik
Szívszorítóan megható ahogyan emlékezik!
Igy természetes,igy kéne ennek mindig lenni
A Szeretteinknek örökké szívünkben kell élni!

Válasz

Köszönjük segítségedet!

Válasz

Ez nagyon szép vers!

Válasz