Nemcsak a mimóza, hanem valamennyi növény mozog.

Ám ez olyan lassan zajlik, hogy általában csak gyorsított filmpergéssel válik láthatóvá.

A mimózánál és még néhány más növénynél azonban a mozgásokat szabad szemmel is megfigyelhetjük.

Az érintéssel jelet adunk, amely a hőmérséklettől és az inger erősségétől függően vezetődik tovább.

A levélcsuklók bizonyos sejtjei erre belső nyomásuk összeomlásával reagálnak,

vagyis összezsugorodásuk okozza a mozgást.

Kissé fásodó, legfeljebb 1 méter magas félcserje.

Ágai tüskések. Virágai aprók, rózsaszínűek vagy halványlilák.

A trópusi Amerikából származik.

KARAMBOLA

A magyarul „ csillaggyümölcs” névre hallgató termésről az ember azt hinné,

hogy egyenesen a koktélok díszítésére született.

Ha szeletekre vágjuk, aranyszínű csillagokká alakul.

Ezért is kapta a csillaggyümölcs nevet.

Fogyasztják nyersen, gyümölcslének, lekvárnak, zselének elkészítve, sőt sós, fűszeres olajban is.

Áttetsző húsa ropogós, lédús, és magas C – vitamin tartalmának köszönhetően enyhén savanykás.

Az íze sokak szerint az egresére emlékeztet.

A héja is ehető, elég ha megmossuk, és minden élét levágjuk, mert ez keserű.

 Ha felvágjuk a karambolát, szedjük ki belőle az oldalaiban megbúvó magokat.

KÖZÖNSÉGES BORBOLYA

2-3 m magasra növő, gyors kezdeti növekedésű, lombhullató cserje.

   Sárga virágai májusban nyílnak. Piros termése augusztustól-októberig díszít.

Szárazságtűrő növény, napos vagy félárnyékos fekvésbe való.

Savanyú, ehető hosszúkás, 5-10 mm hosszú termése korallpiros bogyó,

2 magvú. Iránban és a Közel-Keleten aszalva desszertekbe, rizsételekhez használják fel.

Franciaországban vadon nő - ott van magnélküli fajtája is

- lekvárt készítenek belőle vagy elteszik ecetben, mint a kapribogyót.Gyógynövény is..

A termés frissítő és anyagcserét fokozó hatású.

HEGYI HARANG

A mirtuszfélék(Darwinia) nemzetségébe mintegy 35 faj tartozik,

amelyek közül többet ,,hegyi harangként” ismernek.

A Darwinia oxylepis Nyugat-Ausztrália déli részén honos,

1,5 méterre nő meg, tűszerű levelei 10mm hosszúak.

Elmorzsolva a leveleket eukaliptusz illatúak, illatszerkészítéshez is használták.

Kis ágvégi virágai vannak, melyek a feltűnő,

harang alakú, piros színű, módosult leveleken belül helyezkednek el.

Az első példányokat James Drummond gyűjtötte 1848-ban.

Azt gondolják a szakemberek, hogy elsősorban nektáron élő madarak porozzák be.

LÓTUSZVIRÁG

A lótuszvirág gumiállagú termése egy zöld repülő csészealjra vagy a locsolókanna rózsájára hasonlít.

Ha felülről nézzük, furcsa, golyó alakú szemeket látunk.

Ezek valójában a magok, amelyeket vékony, halványzöld hártya fed.

A japánok nyersen eszik:

egyszerűen az apró zöld golyókról le kell szedni a hártyát és már fogyasztható is.

A kínaiak roston sütik, a vietnamiak inkább főzve vagy lekvárként kedvelik.

De felhasználható süteményekhez és desszertekhez is.

A lótuszmagoknak olyan az íze, mint a mogyorónak.

A zöld hártya idővel megsötétedik, fekete színű is lehet, de ez nem baj,

belsejükben a magoknak nincs semmi bajuk. Megtisztítottan is árusítják.