Régi böjti eledelek:
Az őrségi reformátusok nagypéntek reggelén forralt tejet fogyasztottak
kenyérrel. Az ebéd sokféle lehetett: babgánica, főtt aszalt szilva és
alma az édes főzőlével együtt, vagy aszaltszilva-leves, tejfölös bab,
gánica mákkal, tejjel, szárazbab tökmagolajjal és hagymával, mézeslaska,
tejfölös szilva. A Tápió menti protestánsok nagypéntek délben
rántottlevest és kifőtt tésztát, vacsorára tejet, aludtejet, túrót
fogyasztottak. A rábaközben a tojásos, tejes ételek és a tésztafélék
mellett vadsóskát, gombát is gyakran főztek. Zöldcsütörtökön vagy
nagycsütörtökön a legtöbb rábaközi és szigetközi családban valamilyen
zöldfőzeléket ettek tojás feltéttel. Nagypénteken a kapuváriak lencsét
főztek, hogy sok pénzük legyen. Finom böjti vacsora volt még a csírás
bab és a szaladós. Országszerte elterjedt böjti étel volt a bableves,
tojásleves, rántás nélküli krumplileves, babsaláta, krumplisaláta és a
főtt tészták, ezek közül is a mákostészta.
A szaladós-ra emlékszem gyerekkoromból, szinte biztos, hogy ma már nem
sütik , lehet hogy a fiatalabb évjárat nem is hallott róla. Finom
édesség volt a búzacsírából készült sütemény ./Leánykori nevén
csiripiszli :D/
Ma az ú. n reformtáplálkozás egyik alapja a búzacsíra .
Tanulhatnánk elődeinktől, tudásuk a gyakorlaton a tapasztaláson alapult.
Kommentáld!