„…tekintélyes ember volt… de leprás…” (2Királyok 5:1 NKJV)
Mielőtt elbúcsúznánk Naámán történetétől, figyeljünk meg még
két dolgot: 1) Mindenkinek szüksége van segítségre. Nemcsak azoknak,
akiket lesújtott az élet, hanem azoknak is, akik magas beosztásban
vannak. Nem jelent semmit az, hogy valaki tábornok, és öt csillag van a
vállapján, ha közben leprától haldoklik. „De az emberek nem hallgatnának
olyan valakire, mint én” – mondod. Lehet, hogy ma még nem, de amikor a
dolgok eléggé rosszra fordulnak majd, meg fogsz lepődni, hogy nagyon is
oda fognak figyelni. Csak végezd jól a szolgálatodat, törekedj kiváló
munkára, és állj készen, hogy választ tudj adni, amikor eljön az ideje.
2) Isten keze segíteni fog téged ott, ahová Ő helyezett. Naámán számára a
gyógyulást olyan valaki bátorítása hozta el, aki elég közel kerülhetett
hozzá, hogy lássa valódi problémáját, és megismertesse őt Istennel.
Amikor Isten közel helyez valakihez, és megadja neked a lehetőséget,
hogy megtudj bizonyos információkat, ezt azért teszi, hogy így tudd
„erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ézsaiás 50:4 Károli). Isten egy kis
takarító rabszolgalányt használt fel arra, hogy elérje Naámánt. Mi lett
volna, ha a lány fellázad, és nem hajlandó bevetni az ágyat vagy
elmosogatni az edényt? Vagy akkor, ha segítségnyújtás helyett elmegy, és
mindenkinek elpletykálja Naámán betegségét? Ma neked is szereped van
Isten tervében. Azt a szolgát sem nevezi néven a Szentírás, aki rávette
Naámánt, hogy megalázza magát, és merítkezzen meg hétszer a Jordánban,
de ő is nélkülözhetetlen volt a folyamatban. Te is az vagy. Kevés
sportolónak van több rajongója, mint a híres kosaras Michael Jordannek.
Mégis, amikor egy riporter megkérdezte tőle, hogy miért szereti, ha
édesapja ott van a meccsein, ő így felelt: „Ha ott van, tudom, hogy van
legalább egy szurkolóm!” Mindenkinek szüksége van a bátorításra.
Egyetlen szavad megváltoztathatja valakinek az életét.
Kommentáld!