Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem
esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem
hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött,
de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert
tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a
világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek
tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd
jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21
Elmélkedés:
Az Újszövetség egyik legcsodálatosabb mondatát olvastuk a mai
evangéliumban: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az
emberiség megváltásának a forrása az Isten emberek iránti szeretete. A
megváltás művében minden értünk, a mi üdvösségünkért történt. Erről a
szeretetről tanított Jézus, erről tett tanúbizonyságot halálával, és
ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk után.
De lehet-e keresztény életet élni úgy, hogy ez az igazság valakinek
„nem esik le”? Biztosan meg lehet engedelmesen tartani Isten törvényeit,
és be lehet látni azok értékét e nélkül is. De mennyivel felszabadítóbb
és boldogabb érzés, ha felfedezzük ezt a szeretetet, és rácsodálkozunk a
végtelen irgalomra. A felfedezéstől kezdve állandóan arra törekszünk,
hogy viszonozzuk ezt a szeretetet. Neked leesett már? Ha nem, indulj, és
legyél felfedező!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Kommentáld!