Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél
volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A
zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még
bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk
nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el.
Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek
rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én
juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök
életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket
kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki
sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22–30
Elmélkedés:
A szamariai asszony, akitől Jákob kútjánál vizet kér Jézus, egy
beszélgetés során megérti, hogy Jézus a Messiás, s ezt örömmel mondja
el a város lakóinak. A vakon született ember, miután Jézus segítségével
látni kezd, örömmel fejezi ki hitét, s ismeri fel gyógyítójában a
Messiást. Egyeseket a tanítás, másokat pedig a csodák vezetnek el a
Messiás felismerésére. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiknek mindez nem
elég. Róluk olvasunk a mai evangéliumban. Újabb bizonyítékot, újabb
csodát akarnak, de az Úr nem teljesíti kérésüket. Mindazok a jelek,
ugyanis, amelyeket véghezvisz, elegendőek ahhoz, hogy eljusson valaki a
hitre. Ne követeljünk újabb bizonyítékokat, hanem engedelmeskedjünk
hittel a mi Urunknak!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva
kiválasztottad és meghívtad az apostolokat,
és azzal bíztad meg őket,
hogy hirdessék az evangéliumot,
a híveknek jó pásztorai legyenek,
és ünnepeljék az istentiszteletet,
add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból
a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi
halálod és feltámadásod gyümölcseit.
II. János Pál pápa
Kommentáld!