Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában
sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet
készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét
eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így
szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég
nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem
ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki
bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
azoknál, mert én az Atyához megyek.”
Jn 14,1-12


Elmélkedés:
Úton az Atya felé
Nemrégiben érdekes hírt olvastam arról, hogy valamelyik észak-európai
országból, talán Svédországból vagy Norvégiából nyaralni indult egy
fiatal házaspár. Autóval indultak útnak, s céljuk egy spanyol város
volt. Az induláskor azonban rosszul táplálták be a város nevét a
navigációs készülékbe, egy betűt rosszul írtak, és mivel mindvégig
pontosan követték a gép utasításait, ezért egy dél-olaszországi,
hasonló nevű városba érkeztek meg. A tévedésük csak az utolsó
pillanatban derült ki, de nagy baj nem történt, hiszen módosították az
úti célt és néhány napos késéssel megérkeztek oda, ahová eredetileg
indultak. Ennél sokkal szomorúbb volt az a tavaly történt eset
Magyarországon, amikor mentőt hívtak egy beteghez, de a mentőautó
útvonaltervező készüléke rossz irányba kezdte vezetni a segítségre
indulókat. A tévedést ugyan észrevették, de az amúgy 20 perces utat egy
óra alatt tették meg, s mire kiértek, a beteg életét vesztette. És
sajnos halálos balesetre is volt már példa külföldön, amikor valaki egy
tóba zuhant autójával a gép hibája miatt. Az ilyen esetek kapcsán
elgondolkozunk azon, hogy érdemes-e vakon megbízni az ilyen
készülékekben?
Keresztény emberként jól tudjuk, hogy életünknek van végső célja. A
mennyei Atyához szeretnénk megérkezni. A mennyországba, az üdvösségre
szeretnénk eljutni. A navigációs készülékek ebben aligha segíthetnek
minket, hiszen memóriájukban a mennyország nem szerepel a kedvenc
helyek között. A keresztény emberek számára viszont ez a legkeresettebb
úti cél. Ki segít minket abban, hogy eljussunk az Atyához? Ki segít
minket ebben biztosan és tévedhetetlenül? A mai evangéliumi rész erre
adja meg nekünk a választ. Jézus arról tanítja apostolait, hogy
visszatér oda, ahonnét eljött a világba, visszatért a mennyei Atyához.
Majd pedig hozzáteszi, hogy övéinek is követniük kell őt ezen az úton.
Tamás apostolhoz hasonlóan talán mi is azt kérdezzük, hogy hová vezet
Jézus útja? Hová szeretne vezetni minket Jézus? Pedig Jézus világosan
beszél: neki az Atyához kell visszatérnie és nekünk is Atyához kell
igyekeznünk.
Évek óta azt tapasztaljuk, hogy az emberek és a családok állandó
változásban élnek. És ezek a változások csak felgyorsulnak, mintsem
lassulnának. Az embereknek kénytelenek hozzászokni a munkahelyi
változásokhoz. Az egyik évben itt, a másikban már másik cégnél
dolgoznak vagy új beosztásba kerülnek. Sok család kénytelen időnként
lakóhelyet változtatni, illetve a gyerekek is más iskolába járnak. Bár
nagyon hasznos az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság, én mégis úgy
gondolom, hogy ebben a gyorsan változó világban nagyobb
biztonságérzetet nyújt az embereknek, ha kitartanak egy hivatásban, egy
küldetésben, ha végigmennek egy általuk kitűzött életúton. A világnak
és a társadalomnak olyan emberekre van szüksége, akik következetesen
végighaladnak egy úton, és arról le nem térnek. Mert valóban szép dolog
a segítségnyújtás szándékával egy hétre kiutazni Japánba a földrengés
után, de sokkal nagyobbra értékelem annak az orvosnak a munkáját, aki
elmegy Afrikába, hogy egész életén át gyógyítsa a szegény betegeket,
vagy annak a missziós papnak a szolgálatát, aki elmegy egy távoli
földrészre, hogy egész életén át ott szolgálja Isten ügyét.
Elindulni a Krisztus-követés útján, elindulni a keresztény élet útján,
elindulni a mennyei Atya országa felé vezető úton és azon kitartani,
folyamatosan előre haladni: ez a mi életcélunk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus, vezess engem végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom,
hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a
megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet
tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts nekem
megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne
hagyjam, s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig
közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon!