Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom,
ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne
csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de
visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az
Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek,
mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem
sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs
hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy
cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a


Elmélkedés:
Ne nyugtalankodjék a szívetek – szól Jézus az apostolokhoz, akik az
utolsó vacsorán azért félnek, mert nem tudják, mi vár rájuk mesterük
távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza fog térni és nem
szűnik meg vele a személyes kapcsolat.
Mindennapi gondjaink miatt mi is sokszor aggódunk és csüggedés vesz
erőt a szívünkön. Meg kellene értenünk, csak akkor van okunk az
aggodalmaskodásra, ha a magunk emberi erejében bízhatunk és csak
magunkra számíthatnánk gondjaink közepette. A mi képességünk és
akaratunk valóban kevésnek bizonyul sok esetben. De ha Istenhez
fordulunk, nem fogja megtagadni tőlünk a segítséget.
Bátorító szavával hozzánk fordul ma Jézus: ne nyugtalankodjatok! De
vajon mennyire bízok Jézusban? Mennyire tudom életemet rá bízni?
Elfogadom-e, hogy az ő kezében van a legjobb helyen az életem vagy
mindent én szeretnék megoldani? Minden élethelyzetben igyekezzek
kimondani a fohászt: Uram, legyen meg a te akaratod!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!
Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.
Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!
Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,
Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.