Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a
hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak
előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament
hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen
és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden
nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam
nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20


Elmélkedés:
Szabad az út
Néhány héttel ezelőtt megakadt a szemem egy újságcikk címén, amely így
hangzott „Újra szabad az út az égbe.” Az írásnak persze semmi köze nem
volt Jézus mennybemeneteléhez és ahhoz sem, hogy Jézus mutatja meg
nekünk az ég felé, a menny felé vezető utat. A cikk arról szólt, hogy
nemrégiben ismét kitört Izland szigetén egy vulkán, hatalmas
kiterjedésű hamufelhő árasztotta el az eget, s emiatt le kellett zárni
a légteret. Tavaly márt volt egy hasonló eset, az még a mostaninál is
nagyobb gondot okozott, akkor sem szabadott égbe emelkednie a
repülőgépeknek és utasok milliói várakoztak arra, hogy újra szabad
legyen az égben az út. Idén is ilyen eset történt, s amikor végre a
veszély elmúltával a hatóságok engedélyezték a repülést a gépek
számára, akkor adta valaki egy erről szóló írásnak az említett címet.
Újra szabad az út az égbe. Elgondolkoztam a megfogalmazáson, hiszen ez
a kijelentés egészen hasonlít a mai ünnep, Urunk mennybemenetele
napjának mondanivalójához. Szabad az út az égbe, szabad az út a menny
felé mindannyiunk számára.
A karácsony ünnepétől kezdődően a nagyböjti időszakon át
végigelmélkedtük Jézus élettörténetét Betlehemtől Jeruzsálemig, a
születés barlangjától a halál helyszínét jelölő Golgota hegyéig.
Húsvéttól mostanáig egy új úton indultunk el, amely szintén egy
barlangtól, Jézus sziklába vájt sírbarlangjától egy másik hegyig, a
mennybemenetel hegyéig vezet. Mindkét időszak Jézus földi
tartózkodásáról szólt, az első emberi testben, a második megdicsőült,
feltámadt testben való jelenlétéről. A mennybemenetel napja Jézus földi
jelenlétét zárja le, s azt állítja elénk, hogy Jézus ahhoz a mennyei
Atyához tér vissza, akitől eljött közénk. Küldetésének teljesítését
követően távozik a világból, hogy a hamarosan eljövő Szentlélek számára
utat nyisson, aki által Jézus titokzatos jelenléte továbbra is
megtapasztalható lesz a világban, az Egyházban és az emberekben.
Jézus mennybemenetelének helyszíne egy hegy, amelyet a szentírás nem
nevez meg pontosan, csak annyit tudhatunk meg az evangéliumból, hogy
egy Galileában található hegyről van szó (vö.: Mt 28,16). A hegy az
evangéliumokban a beszéd, a tanítás helye. A puszta, a sivatag ezzel
ellenkezőleg a hallgatásnak, az elcsendesedésnek a helye, gondoljunk
csak arra, hogy nyilvános működése kezdetén maga Jézus is a pusztába
vonult. De a hegy a beszéd helye, és ez különösen is igaz Jézusra, aki
nem csupán híres hegyi beszédét mondta el egy magaslatról, hiszen
életének jelentős eseményei kötődnek hegyekhez. A mennybemenetel hegye
is egy fontos beszéd helye a mi Urunk számára, amely beszédnek
rendkívüli jelentősége abba áll, hogy az apostolok – és természetesen
általuk az egész Egyház – itt kapják meg missziós küldetésüket, hogy az
egész világra elmenvén Jézus tanítványaivá tegyék a nemzeteket. Ettől
az eseménytől és ettől a jézusi parancstól kezdődően szabad az út
számukra, hogy induljanak és az embereket Jézus tanításának
megtartására neveljék. Szabad az út számukra, hogy Jézus nevében
végezzék szolgálatuk. Szabad az út számukra, hogy befogadják a
Szentlelket, mint ajándékot és a Szentlélek ajándékait, adományait.
Szabad az út számukra, hogy az embereket az mennyország, az üdvösség
felé vezessék.
Befejezésül a magunk számára is fogalmazzuk meg a mai ünnep tanulságát.
A Jézus által az apostolokra bízott tanítástól való elfordulás sötét
hamufelhőként takarja el előlünk a mennyországot, s elveszítjük szemünk
elől életünk végső célját. Az üdvösségre vezető igazság szabad utat
nyit számunkra az Isten felé.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél
tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről
a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred
továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts
engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve
törekedjek szüntelenül a menny felé!