A BÉKE SZIGETE

EVANGÉLIUM A MAI NAPRA

12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a
világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már
ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16-18

Elmélkedés:
Közösségben és egységben
Néhány napja egykori minisztránsom látogatott meg családjával. A
környéken kirándultak és úgy gondolták, hogy estefelé bejönnek hozzám.
Szívesen láttam őket, s miközben a fiatal édesapával és feleségével
beszélgettem, kislányuk, az óvodás Eszter egy fehér papírlapra
rajzolgatott mellettünk. Amikor már betelt a lap, az édesanyja
megkérdezte tőle, mit rajzolt. Eszter egyszerűen azt válaszolta, hogy
mindent lerajzolt, ami aznap történt vele, s mindjárt odahozta nekem a
rajzot, hogy nézzem meg. Bevallom őszintén, hogy nem igazodtam ki a
rajzon, amely több részből is állt. Kissé olyan irka-firkának tűnt, de
hát mit várhatunk egy alig ötéves gyermektől? A szülők rögtön látták
zavarodottságomat és segítségemre siettek. Az egyik vonalcsomóra
mutatva mindjárt mondták, hogy itt a kisvasúton utaznak. A vonalakat
jobban megnézve megállapítottam, hogy igen, ez tulajdonképpen a vonaton
kívül semmi másra nem hasonlít. Egy másik részletre mutatva az anyuka
kérdezte: Itt éppen fagyizunk, igaz? És Eszter lelkesen bólogatott. Az
apuka folytatta a következő részlettel: Itt éppen csónakázunk! Eszter
pedig helyeselt, mert az részlet valóban a közös csónakázás volt.
Később elgondolkoztam azon, hogy a szülők miért ismertek fel a rajzon
mindent és nekem miért nem sikerült? A válasz egyszerű: ők az egész nap
folyamán együtt voltak kislányukkal, minden élményük közös volt,
mindenre emlékeztek, és néhány egyszerű vonalból is mindent ki tudtak
találni. Én nem voltam velük egész nap, azért számomra minden teljesen
ismeretlen volt. Ha én is részt vettem volna az eseményekben, bizonyára
én is könnyedén kitaláltam volna, hogy mit rajzolt le a kislány.
Miért is mondom el ezt a kis történetet? Ma, a Szentháromság
vasárnapján, a három isteni személyt, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket
ünnepeljük. A Szentháromság titok, hittitok, amit emberi értelmükkel
teljes egészében felfogni, megérteni képtelenek vagyunk. A
Szentháromság titkához való közeledésünk olyan, mint amikor egy
irka-firkának vélt gyermekrajzot nézünk. Sok ember számára
kiismerhetetlen, felismerhetetlen ez a rajz. Összevisszaságnak
gondolják vagy vonalak rendezetlen kuszaságának. Az Isten
megközelíthetetlen – hangoztatják. Ennek oka nagyon egyszerűen az
lehet, hogy nincsenek kapcsolatban a Szentháromsággal, nincsenek élő
kapcsolatban a Szentháromság személyeivel.
Velük ellentétben más emberek számára megfejthetőek ezek a vonalak,
amelyek értelmes képpé állnak össze előttük. Nekik van Isten-élményük.
Van kapcsolatuk az Istennel. Ők mindennap megszólítják imádságaikban az
Atyát. Odafigyelnek arra, hogy a Fiúnak, Krisztusnak a követői. És ők
odafigyelnek a Szentlélek indításaira. Ha napi kapcsolatban vagyunk
Istennel, akkor nem veszünk el az Ő titkainak világában. Természetesen
sosem gondolhatjuk, hogy mindent tudunk róla, de igenis megismerhetjük,
és ez annak köszönhető, hogy Isten megmutatja magát nekünk, feltárja
előttünk életét, és közösségre hív bennünket.
Jézus szavai segítenek bennünket a leginkább abban, hogy helyes kép
rajzolódjon ki számunkra az egyetlen Istenről, aki három személy. Ő új
oldaláról mutatta meg számunkra a világ teremtő és gondviselő Urát,
amikor arra bátorított minket, hogy Atyának, Atyánknak szólítsuk
Istent. Jézus ugyanakkor önmagát Fiúnak nevezi, s földi élete vége felé
megígéri, hogy elküldi a világba a Szentlelket. A mai ünnep segítsen
minket törekvésünkben, hogy közösségben legyünk és egységben maradjunk
az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!
© Horváth István Sándor

Címkék: