Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és
hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket,
támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki
ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se
arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se
két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha
egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó
arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig
beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor
a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll
rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat,
akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port
a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének
tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15


Elmélkedés:
Az apostolok misszióba küldéséről szóló tegnapi evangélium után ma
arról olvastunk, hogy Jézus gyakorlati tanácsokkal látja el őket. Az
apostoloknak nem szabad magukkal vinniük semmit tanító útjukra, hanem
teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva
kell indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra
magunkkal visszük a bankkártyánkat és a mobiltelefonunkat, de ha az
evangélium hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében,
akkor ezekre semmi szükségünk sincs. Ma is elég a Jézusban való
bizalom, a szívünkben hordozott tanítás és a lelki békesség.
Az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás nem fogja azt
eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket.
Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. De ez
sosem veheti el a kedvet attól, hogy teljesítsük feladatunkat és azon
fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jöjj, Uram Jézus szolgád keresésére!
Jöjj, jó pásztor, elkóborolt és
elfáradt bárányod keresésére!
Jöjj, Szentegyház Jegyese,
az elveszett drachma keresésére!
Jöjj, irgalmas Atya,
fogadni a tékozló fiút, aki visszatér!
Jöjj, ne vesszővel, hanem szeretetben és lelki édességgel!
Jöjj, hát Uram,
mert egyedül neked van hatalmad
visszahívni az elkóborolt bárányt,
megtalálni az elveszett drachmát,
megbocsátani a tékozló fiúnak!
Jöjj, hogy üdvösség teremjen
itt a földön, és öröm a mennyben!
Hajlíts engem magadhoz,
és add meg nekem az igaz
és tökéletes bűnbánattartást,
hogy az angyalok öröme lehessek,
ó, Uram, üdvösségem Istene!