Megemlékezzél a szombatnapról


I.A szombat édeni eredete
1. Nem a zsidóknak, hanem az embernek adott ünnep
a. Isten kezdte ünnepelni

A zsidó nép még nem létezett, amikor Isten már Ádámnak és Évának ünnepül adta a szombatnapot. Maga a Mindenható volt az első, aki e napot ünnepként megszentelte. Móz.I.2,2-3.

Isten kezdte el az első emberpárral a szombat ünneplést.

"A szent Ige kijelenti, hogy Ádám a teremtési hét hatodik napján teremtetett. A hatodik nap végét jelző naplemente egyben jelzi a hetedik nap kezdetét. Az a tény, hogy 'a szombat az emberért teremtetett' és mégis az 'Úr szombatja' és hogy a szombat akkor teremtetett, amikor az ember is, arra utal, hogy Isten Ádámot is beleszőtte az Úr napja intézményével kapcsolatos tervébe. 'Emlékezetet szerzett az Ő csodálatos dolgainak'. Az ember nem feledkezhet meg Teremtőjéről.

Éppen ezért a teremtés történetét s magának az embernek történetét Isten, a Teremtő, kinyilatkoztatta Ádámnak. Így megtudta, hogy a teremtését követő nap e világ történetében az első hét végét, befejezését jelöli. Már abból is, hogy a 'szombat az emberért teremtetett', világosan kitűnik, hogy e nap Ádám tudtával teremtetett, és hogy ő ismerte mind magát a teremtés tényét, mind pedig Isten célját e nap megáldásával és megszentelésével.

Az Ádám teremtését követő nap volt a legalkalmasabb a szombat céljára. A teremtési hét megelőző öt napján Ádám még nem létezett. S ha például az első napot választotta volna Isten szent napul, az ember nem vehetett volna részt megalapításában. Ádám és felesége volt az utolsó lény, akit Isten életre hívott a hatodik napon. Mindaddig, amíg be nem fejeződött a nap műve, a világ nem volt tökéletes. Amikor azonban eljött a hetedik nap, minden - beleértve az emberi családnak édeni otthonába való beültetését is - tökéletessé vált, 'mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, tengert és mindent, ami azokban van.' Itt nincs szó hosszas fejlődésről. 'Munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte'. A szombat tehát nem egy befejezetlen mű kezdetének emlékünnepe, hanem egy tökéletes műre emlékeztet.

A világ minden ünnepe között a szombat a legrégibb. Még mielőtt gonosz gondolat szennyezte volna be az emberi szívet és a lélek legelrejtettebb kamráit, még mielőtt a bűn szörnyű sebet ejtett volna a világtermészet arcán, a Teremtő szent célra különválasztotta a szombatot, melyet az 'emberért teremtett'. Még annak előtte teremtetett, mielőtt az embernek szüksége lett volna a bűnből való megváltásra. Éppen ezért tehát a szombat nem lehetett Krisztusnak, az emberi bűn rabságából kivonó tevékenységének jelképe, szertartási ünnepe.

A világ számos nagy jelentőségű ünnepével ellentétben a szombat nem valami eljövendő dologra mutat, azaz emlékeztet, hanem a múltban történt bizonyos esemény emlékünnepe. Mózes I.-ben leírt teremtéstörténet, a Tízparancsolat negyedik parancsolata, a mózesi törvények előírásai, valamint az Újszövetség egyik levele, különösképpen utalnak a világ megalapítására, mint a szombat szerzésének időpontjára, és mint a föld teremtésének emlékjelét mutatják be a szombatot."

Mit jelent a teremtési beszámolóban a szombat megszentelése? Nemcsak a 'megnyugvás', hanem a 'megszentelés' szóra is oda kell figyelni! A megszentelés azt jelenti, hogy Isten számára elkülönítünk valamit vagy valakit.

Mit különített el Isten magának a szombat megszentelésekor? Egy napot. Mitől különítette el? A többi naptól! Móz.II.31,14.15. 25,2.) Ha a szombat nem bírt volna jelentőséggel a teremtéskor, akkor nem is lenne megemlítve. Akkor nem létezne hetedik teremtési nap.

"Móz.I.1,31-2,3. A szombat a világteremtés befejezésekor lép először elénk. És törvénnyé emeli a Negyedik Ige: Tóra II.20,8-11. Ez a törvény azt parancsolja: Ahogyan Isten megpihent a teremtés hat napja után, úgy az Isten képmására teremtett ember is szentelje meg pihenéssel a munka hat napját megkoronázó szombatot. A hatnapi munka és a szombati nyugalom egyformán isteni és egyformán szent. Azt mondhatnók: a hatnapi munkát Isten adja áldásul és kötelességül, a szombati nyugalmat Isten adja áldásul és jogul mindenkinek."

Válasz

Épüljetek Isten templomává

"Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” --- „Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban. Akiben ti is együtt építtetek Isten hajlékává a Lélek által."

(I. Kor. 3,9. - Eféz. 2,21–22.)



Napról napra Isten felügyelete alatt kell állnod. Ő teremtett és ő váltott meg… »Isten munkatársai vagyunk.« Isten minden nap dolgozik épületén, hogy szent templommá váljék. Az ember feladata: együtt dolgozni Istennel. Mindenki váljék pontosan azzá, aminek Isten szánta őt. Tiszta, nemes tettek által építsünk, hogy jellemünk végül arányossá váljék, gyönyörű templommá, melyet Isten is, ember is megbecsül. Ne legyen benne hiba, mert az Úr épülete. Tökéletesen kell illesztenünk minden egyes követ, hogy el tudja viselni a ránehezedő nyomást. Egyetlen rosszul elhelyezett kő kihat az egész épületre… Krisztus egyháza öltsön magára isteni mértéket a világ előtt, mint élő kövekből épült templom,… ahol kő kő mellé illik, és szilárd, megingathatatlan épületet alkot. Nem minden kő egyforma. Némelyik nagyobb, némelyik kisebb, de mindegyiknek megvan a maga helye, amelyet be kell töltenie.

Válasz