Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket:
„Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő
a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy
neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a
főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram!
Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
emberekére!”
Mt 16,13-23


Elmélkedés:
Péter vallomását követően Jézus megjövendöli szenvedését és először
beszél tanítványainak saját haláláról. Ennek hallatára a néhány perccel
korábban csodálatos hitvallást tevő Péter nemtetszését fejezi ki,
ugyanis a szenvedésnek a gondolata elvonják figyelmét Isten
szándékáról. Nem csodálkozzunk ezen! Hiszen Krisztus szenvedésének és
halálának ténye, valamint a sok emberi szenvedés látása ma is megosztja
az embereket. Vannak, akik kitartanak Krisztus iránti hitük
megvallásában, de vannak olyanok is, akik elfordulnak tőle. Pedig ha
néhány napot türelmesen várnának, ők is kiállnák a hit próbáját, s
láthatnák, hogy a kereszthalálnál megmutatkozó jézusi erőtlenséget és
gyengeséget harmadnapra legyőzi a feltámadás ereje. Próbáljuk mindig
elfogadni Isten szándékait az életünkben, még akkor is, ha az első
pillanatra értelmetlennek tűnik is számunkra! Az Istent szeretőknek
minden, még a szenvedés és a halál is a javukra válik.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!