Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak
és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja
atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek?
Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten
egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?”
Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek:
aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást
vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12

Elmélkedés:
A farizeusok a válással kapcsolatban tesznek fel egy kérdést Jézusnak.
A kérdésnek az az alapja, hogy a kor egyes, híres szentírásmagyarázói
szerint például a házasságtörés a nő részéről olyan ok lehet, amely
alapján elbocsáthatja feleségét a férj. Jézus az általa adott
magyarázatban visszamegy a Teremtő Isten eredeti szándékára. E szándék
szerint a férfi és a nő egymásért él, egymásnak adják át magukat.
Kapcsolatukat Isten köti össze, tehát ha valaki azt bármilyen okból
felbontja, akkor a Teremtő akaratát veszi semmibe. Jézus tehát azt
tanítja, hogy a házasságot kötött férfi és nő ragaszkodjon egymáshoz és
legyenek hűségesek.
Az evangélium második részében pedig hozzáteszi, hogy a hűséges
házasságnál is van tökéletesebb életforma, az Istennek szentelt élet,
amely a papságban a szerzetesi, illetve szerzetesnővéri életben valósul
meg. De ez nem mindenki számára adatik meg, hanem csak azoknak, akiket
Isten erre hív.
Legyünk hűségesek ahhoz a hivatáshoz és életállapothoz, amelyre Isten
meghívott minket!
© Horváth István Sándor