Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?”
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az
én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem,
hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem,
amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem
napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még
ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”
A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt
előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51–59


Elmélkedés:
Jézus egykori hallgatósága szinte teljes értelmetlenséget tanúsít,
amikor a feltámadásról, illetve az örök életről hall. Tapasztalataik
ugyanis csupán a földi életről voltak, annak kezdetén lefolyását és
végét ismerték. Az örök élet, tehát az, ami a földi emberi élet után
következik, nem fért bele gondolkodásukba és elképzeléseikbe. Jézus
feltámadása szakítja szét az emberi gondolkodás korlátait, és tárja fel
előttünk az örökké tartó életet. Aki hittel elfogadja, hogy az Atyának
hatalma volt ahhoz, hogy Fiát, Jézust feltámassza a halálból, az
szilárdan hiszi azt is, hogy Istennek hatalma van ahhoz is, hogy az
embereknek új életet adjon, azaz feltámasszon minket az örök életre.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert
szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem
hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri
szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt,hogy a
szeretettől testvér legyen.
Add megértenem, hogy amikor egy barátot szeretek, egy testvért
szeretek; már velem van, már bekapcsolódott a minden embert átfogó
egységbe.
Add, Uram, hogy szeressek, és testvéri szeretettel szeressek! Áradjon
egész szeretetem a keresztények felé, az Egyház minden tagja felé, ó,
Jézusom! Add, hogy szeretetem kiterjedjen az egész világra, a te
szereteted által, hogy tagjaid átöleljék az egész világot!
Szent Ágoston