A történet Franciaországban kezdődött, ahonnan a hugenotta Fabergé családnak menekülnie kellett vallása miatt. Végül Szentpéterváron találtak menedéket, itt született a híres tojások atyja, Peter Carl Fabergé 1846-ban. 1870-ben vette át apja ékszerüzletét, és azzal a lendülettel meg is reformálta az ékszerkészítést: az akkoriban népszerű súlyos ékszerekről könnyedebb, finomabb stílusra tért át. Az ötlet jónak bizonyult, ugyanis egyre megbecsültebb ékszerésszé vált, csecsebecséit előszeretettel vásárolták. A cár is felfigyelt rá, így nem véletlen, hogy 1885-ben hozzá fordult a feleségének szánt húsvéti ajándék ügyében. Ahogy már említettem, az első Fabergé-tojás elsöprő sikert aratott, aminek köszönhetően Peter Carl udvari ékszerészként folytatta pályafutását, és szorgalmasan gyártotta a tojásokat. A cár halála után fia, II. Miklós sem szakította meg a hagyományt, így a derék aranyműves több mint harminc éven át készítette a különleges, cári tojásokat. 1885 és 1917 között mintegy ötven darab készült a cári család különböző tagjai számára, melyeken egyre kifinomultabb díszítést és egyre kidolgozottabb mechanikát alkalmazott a mester. Gyakran egy évet is igénybe vett egy-egy különösen míves darab elkészítése.

A különleges tojások hírnevet hoztak az ékszerésznek Oroszországon túl is. A Távol-Keleten, az Egyesült Államokban és Európa más országaiban is közkedveltek voltak a Fabergé-darabok.  Az 1900-as párizsi világkiállításon pedig aranyérmet nyert. Jöttek hát a megrendelések szép számmal, így a huszadik század első éveiben Londonban és Kijevben is fióküzletet nyitott Fabergé, és több száz alkalmazottat foglalkoztatott, akik ékszerek és dísztárgyak ezreit állították elő. Fényes pályafutásának a forradalom és a Romanov-dinasztia bukása vetett véget. 1918-ban Fabergének be kellett zárnia oroszországi üzleteit és menekülnie kellett. Először Németországban, majd Svájcban telepedett le, végül Lausanne-ban halt meg 1924-ben.

Az utolsó Fabergé-tojás 1917-ben készült, és több szempontból is különleges. Az acélból készült, arannyal díszített darab komor, katonás hangulatot áraszt, tökéletesen kifejezi a kort, melyben készült. Ez is volt a mester célja, ugyanis annak állít emléket, hogy a cár az orosz frontra látogatott az I. világháború alatt, a szokatlanul zord küllemű tojás az eseményről készült akvarellt rejti. A mintegy ötven darabból álló gyűjtemény sorsa ezután meglehetősen fordulatos volt. Egy részük eltűnt a történelem viharaiban, kilenc darab a médiamágnás Forbes családhoz került, amiket később 80-120 millió dollárra becsült áron vásárolt meg egy orosz üzletember. Tíz tojás jelenleg a Kreml gyűjteményében található, további darabok pedig magángyűjteményekben pihennek, időnként feltűnnek egy-egy árverésen, és rendszerint rekordidő alatt rekordáron találnak új gazdára. Ez történt a Rotschildok híres tojásával is, melynek létezéséről 2007-ig csak a tulajdonos tudott, pedig Fabergé egyik legszebb és legbonyolultabb munkájáról van szó. A rózsaszín zománccal készült, gazdagon aranyozott tojás egy órát rejt automata szerkezettel. Minden órában felnyílik, egy kis gyémántkakukk bukkan fel belőle, négyszer meglengeti a szárnyait, háromszor megforgatja a fejét, majd következik a csengetés. Ezenkívül mindössze két olyan tojásról tudunk, amik ilyen bonyolult óraszerkezetet és mechanikát rejtenek magukban. A műkincset feltehetőleg a család bakui képviselője rendelte meg Fabergétől. A ritka darab 2007-ben került kalapács alá Londonban, és nagyjából tízpercnyi licitálás után egy orosz üzletember tulajdonába került, aki kilencmillió fontos rekordáron vásárolta meg a becses darabot.
Hasonló pályát futott be a Téli tojás névre hallgató darab is. Ennek a tojásnak az a különlegessége, hogy 1911-12-ben még orosz fogalmak szerint is kemény tél volt, ami megihlette a mestert, és 1913-ban hegyi kristályból csiszolt műremeket készített. A tojás felületén platinából formált jégkristályok találhatók, melyekbe még gyémántokat is foglaltak. A tojás belsejében platinából készült virágkosár található, ami a reményt szimbolizálja. A rendkívüli darab jelenleg egy ismeretlen magángyűjtő tulajdonában van, aki 5,6 millió dollárért vásárolta meg 1994-ben.

Nemcsak a tojások sorsa volt kalandos 1918 után, hanem a Fabergé márkáé is. A II. világháború után egy amerikai üzletember csúnyán visszaélt a család nevével: Fabergé márkájú parfümöt árult. A híres ékszerész perbe is fogta a csalót, ám időközben pénzzavarba került, így 1951-ben 25 ezer dollárért átadta a jogokat. Ezután több tulajdonosa is volt a márkanévnek, és egyre távolabb került a luxuskategóriától. A mélypont minden bizonnyal 1989-ben következett, amikor az Unilever vette meg a jogokat és Fabergéhez egészen méltatlan termékekre is rányomtatták a márkanevet. a mélyrepülésnek a Pallinghurst csoport vetett véget, akik 2007-ben megvásárolták a márkanevet és közel száz év szünet után újrakezdték az egyedi luxusékszerek és -dísztárgyak gyártását. Az igazgatótanácsban Fabergé ma élő leszármazottjai, Tatjana és Sarah is helyet kaptak, így az új kollekció valóban hiteles lett és méltó az egykori cári ékszerész nevéhez.