Kínai áruház, telis-teli tömve színes ruhákkal. Itt aztán minden
korosztály megtalálja a számára legmegfelelőbb ruhadarabot. Fiatal pár
válogat mellettem – sorra kerülnek le a vállfáról a blúzok, és sorra
kerülnek vissza a helyükre.
– Mind kicsi… – sóhajt fel a lány lemondóan. – Miért vagyok ilyen ronda, kövér hájpacni? – néz vádlón farkasszemet a tükörrel.
– Ne mondj ilyet! Te így vagy szép, ahogy vagy… – simít végig gyengéden a derekán a fiú, majd az eladólányhoz fordul:
– Tudnál nekünk segíteni? Kellene a barátnőmnek valami csinos blúz.
A modellalkatú eladólány kelletlenül elvezeti őket két sorral beljebb:
– Ezek közül kell választanotok, ezek elég nagyméretűek ahhoz, hogy
beleférj… – csúszik ki a száján meggondolatlanul a kissé becsmérlő
megjegyzés.
A fiú tekintete haragosan villan, de nem szól semmit. A lány egyre
kétségbeesettebb ábrázattal próbálja fel a nagyanyja korúak számára
tervezett ruhadarabokat: az egyik túl hosszú, a másik túl rövid, a
harmadiknak akkora a kivágása, hogy csaknem a köldökéig ér, a gyászos
sötét színekről nem is beszélve. Végül rátalál egy vékony átlátszó
anyagból készült hófehér csipkecsodára, fel is próbálja: mintha
ráöntötték volna.
– Na, ez milyen? – kérdezi a lány a szerelmét.
– Szuper. Meg is vesszük…
– Szerintem nem túl előnyös… Minden hurka látszik – jegyzi meg gúnyosan
az eladólány, miközben a pénztárhoz viszi a blúzt. Csábosan kacsint a
fiúra, mintha szövetségest keresne a lány froclizásához.
A fiú megelégeli a dolgot.
– Figyelj csak! Téged most azért fizetnek, hogy eladd ezeket a holmikat,
vagy azért, hogy másokat sértegess és kritizálj? – kérdezi elfojtott
hangon, majd dühösen fizet, és szinte kiráncigálja a boltból a
barátnőjét.
– Ennek meg mi baja van? Talán szégyelli, hogy egy ilyen bálnával jár? –
mered utánuk értetlenül és fel sem merül benne, hogy ő volt faragatlan.
Kommentáld!