„…nem gondolom magamról, hogy már
elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig
előttem van, annak nekifeszülve futok…” (Filippi 3:13)
Egy kisfiú nyakig sáros ruhában jött haza, ezért az édesanyja
leküldte a mosókonyhába, hogy tegye a ruháit a mosógépbe. Később
felfigyelt arra, hogy túl nagy a csend, lekiáltott: „Fiatalember,
remélem, nem rohangálsz odalenn egy szál alsóneműben!” Képzelhetjük
zavarát, amikor egy idegen hangot hallott válaszolni: „Nem, asszonyom,
én a fűtést szerelem idelent”. Jakab azt mondja: „… sokat vétkezünk
mindnyájan…” (Jakab 3:2). A lényeg, hogy megtanuljunk megbocsátani
magunknak. Legtöbbször azzal vétkezünk, hogy jó szándékból rossz dolgot
teszünk. Emlékszel a híres pisai ferde toronyra Olaszországban, ahol az
építész az 54,5 m magas toronynak mindössze 3 méter mély alapot
tervezett? Hogy mutatna ilyen az önéletrajzodban? Pál apostol azt
mondta: „Nem… még mindig nem tartok ott, ahol kellene, de arra figyelek…
hogy elfelejtsem a múltat, és előre nézzek…” (Filippi 3:13 NLT). Chuck
Swindoll írja: „Mutasd meg nekem azt a fickót, aki a perfekcionizmus
szabályait írta, és garantálom, hogy folyton a körmét rágja, állandóan
idegrángása van… a felesége pedig retteg attól, hogy találkoznia kell
vele, amikor hazaér”. Isten azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm
álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás
43:25). Nos, ha Isten megbocsátotta vétkeinket, és eltemette
őket, akkor mi is hagyjunk fel
önmagunk ostorozásával, fogadjuk el Isten kegyelmét és lépjünk tovább!
Kommentáld!